Gombocz Bence_Mennyibe kerülsz?_2010_album

2010 Március 26 Péntek van, és épp tunkolom a netre az albumot:)
A dalszövegk az előző bejegyzésben olvashatók!

Az album pedig letölthető a következő megosztókon:

http://www.mediafire.com/?dznqnamjtmw

http://www.megaupload.com/?d=QUMPE4GV

http://www.zshare.net/download/742363192b3ef72c/

Illetve myspace minőségben meghallgatható a

http://www.myspace.com/gomboczbence oldalon


Az albumon lévő dalok 2006 és 2010 között jöttek létre, maga a felvétel pedig Február 1.-től Március 26.-ig tartott részletekben két helyszínen: a XI. kerületben elbújva, és a VIII. kerületben a gettóban:)).

A felvétel Török Zselenkszky Tamás (www.zselenszky.blogspot.com) segítségével készült, ő vokálozik az Aszpirin című dalban, illetve gitárvendégeskedik az Elengedés, Jövő-Emlék, és Az Ágyadon...(Ego dal) című szerzeményekben.
Az album ötödik számát, a versbetétet Tóth Bálint (www.balintmegen.freeblog.hu) jóbarátom követte el Evező című versével...

A felvétel és maguk a dalok nem jöhettek volna létre a barátaim nélkül...:
köszönöm nektek! persze sorrend nincs:)) :
Nap, Dorka, Adri, Dani, Ádi, Barni, Bálint, Krampi, Peti, Bari, Poti, Gábor, Else, Tamás (a dobos:D ), Marci, Apa, Anya, és mindenki más, aki hallgatodd, figyelt, szólt, segített, ölelt:)

Köszi srácok! most jön csak a Rock n Roll!:D

Lemez dalszövegek

http://www.myspace.com/gomboczbence

Hó végén netre kerül a lemez, addigis a dalszövegek álljanak itten névsor szerint!

_____________________________________________

Aszpirin


Felhők fáznak
széthasadnak
hideg könnyek hullnak..

Forró tavakra lelnek itt
Amiket emberi szív melegít.
Homokban ártatlan kezek nyoma
Kislány forró vizes haja..
A világ elcsendesül,
A gyermek a képzeletébe merül.
Vágyak virágoznak
Tündérek napsugarat fonnak
A felnőtt világ kibékül,
A gyermeki lélek felhevül...

Felhők úsznak
széthasadnak
hűvös könnyek hullnak..

Ruhák várnak rájuk itt
Vászont szerelmesek viselik
Srác szívében pihenő lány
Lány szemében pihenő srác
Föld s az ég összeér
Amikor két lélek összeég.
S a hely hol minden kitárulhat
Ahol Isten hajnalt varázsolhat
Maradj még, ne keresd,
Hiszen itt van a helyed...

Felhők lángolnak
széthasadnak
forró könnyek hullnak..

Kihűlt szívekre lelnek itt
A láz forrásig hevít
Szenvedjél, zokogjál
Bukjál el és tanuljál
Bukjon el benned minden ott,
Ami az önzésedbe sodort!

S angyalok ölelkeznek, lázálmodkor az ágyadban melletted fekszenek
S holnapok szeretkeznek, hogy megadják neked gyermeküket, a jövőt, amiben élni lehet
Az álmodóink felébrednek, hogy végre a valóságban is álmokat szőjenek
S egy szál virágot kap mindenki aki harcolni akar, hisz a büszkeség a legnagyobb emberi fal

Várlak én! - A holnapi sziklákon állsz
Én meg fogom a homlokod, érzem még tart a láz
Éjfél van, az újév megáld
S egy felhő virágot kap minden újszülöttünk, és a világ.

___________________________________


Az ágyadon… (ego-dal)

Az ágyadon a lepedő össze van gyűrve…
Búcsúzni jöttem, és mi lett belőle?!
Íme megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk, de van még amit elmondanék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!

Virágszirom, mely a nedves bőrt nem engedé,
Úgy simult a combod a lábam köré…
Egy nézéssel simán a falhoz szorítalak,
S összenő két a test mely egyet akar...
Mégis megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk ,de van még amit üvöltenék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!

Mégis megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk ,de van még amit üvöltenék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne...

...csak is tőlem függnél...csak is tőlem függnél...
...csak is tőlem függnél...csak is tőlem függnél!

______________________________________

Elengedés

Remeg a szék, a falak szétválnak
Nekem nem kell a drog, így is eléggé kivagyok!

Földünk elmozdult, elcsúszott a kép.
A szavak késnek, így szóródnak szét.
Kérve kérlek! Hallgasd meg magad!
Minden éjjel állj ki a Hold alá

Az ég színe kék volt: csak nézz a szemembe.
Ha mozog a föld alattad, ülj az ölembe.
Egy hegy tetején üvöltsd, s a metrón, a héven, hol mentél
Mindenkinek súgd meg, hogy mennyire szerettél!

S nem tudni milyen színű az ég..

Földünk elfordult, felgyorsult a lét.
A könnyek késnek, nincsen jelenlét.
Várva várlak! Hogy tudatodra ébredjél,
Minden éjjel tisztulj a holnapért!

A Hold cseppekben, vakító fénnyel a földre hull,
A talajba szívódik, s Földanya sóhaja elhalkul,
A négy elem összhangja egy lekváros fánkban összpontosul
Test és lélek végleg egymáshoz viszonyul...
Most mikor feltétlenül szeretlek
Tisztán és hirtelen elengedlek

Már tudhatni milyen színű az ég

A lehulló Hold viharban ázunk,
S eper színű az ég,
A kezemmel takarom a szemed,
Tisztulj kedvesem!

Ellökted az ölelő fánkat,
Pedig együtt viselhetnénk szárnyat,
Elengedsz mindent szépen
S lesz egy kék folt az égen…

____________________________________

Földlakók

Lépések hangjai szállnak egy bolygó felszínén
Tapossa minden élőlény a földet, de hopp!
Valaki mindig pásztázza a felszínt a magasból
Sok-sok élet, örök lélek üvölt a föld alól!

Ahány lélek van annyi végtelen történet,
A régi szerelmek vissza-vissza térnek,
A sors vagy valami néha félretol,
Mégis mosolyogsz rá az ég alól...

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés,
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután!
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Mindenki akivel a buszon utazol a testvéred,
Bárhol jársz, bármilyen földet taposol otthonodnak érezd!
Mert az idegen föld a tágas űr, ahol kurva hideg van
Lesz idő, mikor felfedezzük, ha születik egy új szólam,
Dallamokat eregetünk néha így dobódunk fel
Ha így teszel a baj nem érhet, a halál így érjen el!

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Látom fent a szabad
Táblát, ott mindünknek marad
Hely, fény, és más egyéb
Olyan ami idelent nem kell még.

Lesz majd olyan ,hogy másról beszélsz,
Lesz majd olyan, hogy többet nem kérsz,
Előbb-utóbb felismered a szart,
És sokminden idelentről nem kell majd...

__________________________________________

Gondolat



Int. A halál az úton feléd int.
A szemedből kilopja a színt..
De előbb én bokán rúgom,
Ám a végzetet így csak elodázom..

Hazudsz a világról, ott többé nap nem kél!
Angyalok szívéből csendesen ömlik a vér..
Munkáját végző derék halál hadat üzen!
Bármit mondasz megszépül, s én elhiszem..

Így élünk – halunk – félünk, te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér.
Kerülünk – utálunk – félünk, nem nézünk a napra,
Mintha meguntuk volna azt, hogy nyugszik és kél..

Így élünk – halunk – félünk, te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér.
Kerülünk – utálunk – félünk nem nézünk a napra,
Mintha megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Mintha megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..

______________________________________

Jövő-emlék

Csend. Csend. Álmokon túl, vágyakon túl
Látom a lelked és érzem, hogy te vagy a csend.
Lent. Álmokon túl, vágyakon túl
Látom, hogy végül ki marad fönt és lent.
Lent, álmokon túl, vágyakon túl, megint megelőzve,
Előbb mondom, előbb mondom..

..Szállj! Akkor is röpülj, ha fáj!
Talpad földet nem érint már…
Elbújunk a Hold mögé..

Lelked egy nyíló virág,
Téged tart minden ág..
Szállj el a csillagok mögé..

Akarat. Idegen földre lép! Háború lett és vér!
Ám a csillagok mögé nem ér...
A virág is elhervad egyszer! Harcoknak is majd vége lesz egyszer!
S egy csillag lehull, s visszatérsz…
Majd a föld alól mászok ki én! S majd a holnap romjain éldegélünk
Szép lassan leszáll az éj..
Az álmok visszatérnek, ám a gyűlölet ismét feléled,
Éppen hogy súgom, éppen hogy súgom:

Szállj! Akkor is röpülj, ha fáj!
Talpad földet nem érint már..
Elbújunk a Hold mögé…

De nem szállsz még tovább,
Mielőtt minden a fejére áll,
Bennetek nyomot hagyunk…:

Életre kél múlt s jövő-emlék
Oly sokszor vetített kép: te és én. 2x
Mi is éltünk egyszer rég!
S nekünk is édes volt a kép: te és én.

Míg ember él, jelenben él, múltjáról jövőjére néz.
Jelenre hullt jövő a múlt, sorsából még sosem tanult.. 2x
Míg……él.

____________________________________

Kötelék

A vonat helyén az utam járom,
A fülemben szól a blues
Mint a sín-nek, nekem is van párom
Csak az enyém, de nem mellettem húz...

A tegnapot már elhasználtam, egy újan után nézek
Vagyonom nincsen, zsebem sincs már rég
Csak a szívemből élek
Lelkem meghagyom a szélnek...

Repítsen bárhova, a lábam megvetem akárhol,
A kötelék nem szakadhat el, a lelkedet érzem mindenhol

Ölelés, pillantás,
Ébredés, elalvás,
Születés, meghalás,
Mindent érzek, amit csinálsz!

Szeretés, suttogás,
Ismerlek mint senki más,
A kis kezét, szép arcát,
Ismerem a gyermeked hangját...

...pillantás,
Ébredés, elalvás,
Születés, meghalás,
Mindent érzek, amit csinálsz!

Szeretés, suttogás,
Ismerlek mint senki más,
A kis kezét, szép arcát,
Ismerem a gyermeked hangját...

________________________

Mennyibe kerülsz?

A lelkem eladtam, testem már a tiéd, s mégis kapok levegőt!
Hogy bérbe vagy adva vagy el van adva az nem számít, a szabadságod a tét!
A szabadságod a tét…
A pénz világ hitelez mindenkit, mindenki azt hiszi, hogy minden eladó! Az érzelem az arcokra fagy,
S ekkor beléd botlanak „szia te micsinálsz, mennyibe kerülsz?” - dollár a szemük helyén.
Ám te túl drága vagy!

Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…

Kevesebb egyre a hely ahol végre kinyújtózhatsz, és elfekhetsz mellém…
Vigyázz oda ne lépj! - féltem az álmodat…
Mert ez a Föld már nem a miénk, a Holdat feldarabolták, s szedik be érte a pénzt!
Vége, elég volt, a napfény a miénk marad!
Mit szólsz ahhoz, ha nem hagyjuk hogy elpusztuljon ez az ölünkbe hullt világ…
hisz építésre kaptuk meg…
Mint a kapcsolatunk, amit sosem hagytunk el… Legyünk a példa, mi tisztán látható:
hogy nem vagyunk eladók!

Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…                            2x
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…

Az álmaid válaszd most, hisz általuk lehet a betonból újra föld.
Nem csak a karjaidban van erő, engedd, hogy lehessen a betonból újra föld!
Nem olyan nehéz hinni a mesékben, évezredek óta súgják, hogy ez is éppen az.
Mondom ne csodálkozz azon, hogy ha jó emberek között kivirágzik a beton…

______________________________________________________

Novella

Fekete jég, alatta tenger halkan elém
Fagyott Hold festi önmagát még egyszer!
Siklunk a jégen, szemben előttem
Meghal az árnyék: ráolvad a fény,
De megfagy a könnyed: fázik a fény,
Utánunk mindenki bocsánatot kért.

Ropog a hó, alattunk tényleg minden fehér,
Fél az ember, hallgat az ördög, kiált az Isten,
Észhez tér nem messze innen,
A benned, a bennem, a földben élő kövér,
Piszkos arcú élet, a pokolba tévedt,
De nem akarom, félek, szétesik a Hold,
Kezed fogom, szédülök s vágyak tépnek,
Lemaradok tőled, a földre ülök.

De nem azért tépnek a vágyak, hogy fájjon a szív
Csak nincs hely benned elég,
Váltsd valóra őket gyorsan,
Hogy elférjenek, ne szakadj szét.

Kisírt szemedből kifogyott könnyed jelzi
Hogy meghalni nem lesz elég. 2x
Akkor kiszállunk: szevasztok, viszlát!
S Tavasz után kiált a Tél..

Ekkor kiáltom:
Ki nem mer élni, üljön, Futok feléd!
Elesek, de azért a vágyam dobom feléd.
Elvétem, hideg hóval te nyakon találsz,
Földre ér a sálad, fehér lett minden kabát!
Rázom az ágat, s nyakunkba hullik a hó,
A cipőm is elázik, bassza meg így a jó!
A pólóm alá most végre hó kerül,
Gyorsan kóstold meg, hogy milyen ízű..

A hó! A jég! A szél! előbújik lassan, gyorsan nézd:
A fű! A fák! A föld! Egy hóembert gyorsan, mielőtt jaaaaj,
Jól van kész, az orr is és minden!
Vállad a fejemnek több mint elég,
Most érzem úgy, mintha egy kicsit elfáradnék…

_______________________________________

Végtelen Tér




Itt állsz szemben, de más a tér,
Nem mozog a Duna a medre helyén.
Ahogy szeretsz, a sros mást idéz elő,
Így szakad ki a térből az idő..

Végtelen lehetőség, mi van ha....?

Ha visszafelé pörög a film,
A szél hátrafelé fúj..
Én megyek hátrafelé,
S emlékem is visszafordul

S megölellek visszafelé
S a Duna felfelé folyik...
S közeledik születésünk,
Előtte egy halál, és egy másik életünk..

Látod most éppen így élünk, s végtelenül szeretünk, végtelenül szeretünk!
Az idő hajlik, mint egy faág, amit mi tépkedünk!
S bármelyik életedben jársz is most, üdvözlünk,
S mivel végtelen lesz, így örökké szeretünk, örökké szeretünk!

Ha megérzed, hogy nincsen véglet,
Ha másnak átadod,
Gyere velünk messze kérlek,
Az életet választod!