TO ATLANTIS

TO ATLANTIS

2011. Július 9.-edikén egy táskával egy gitárral és egy To Atlantis feliratú stoppoló táblával nekivágtam Nyugat-Európának:) . Ez a két szó nem csak a nyári utazásomat takarja, hanem az első saját zenekar neve is (erről infók rövidesen), illetve szimbólum is, ami mostantól kezdve minden akusztikus fellépésemö neve is lesz egybenö.:) Havonta várható akusztikus est, infók itt, facebookon és myspacen!!

Ez a zenés est egy stoppolós sztorizgatós, saját magyar, saját angol dalokkal, illetve angol és magyar feldolgozásokkal tarkított belső és külső utazás lesz:)
Mindezek mellett vendégzenészek/barátok is lesznek, szóval nem mindig és nem csak egyedül fogok üvölteni, megszakadni,zokogni és száguldani:))) Arról nem is beszélve ha Te is csatlakozol hozzánk:)

címszavak:PPP :

RepülésZuhanásTestbőlkiszakadásÜvöltésMeditációTudatosálmodásMultiverzumPárhuzamosdimenziókMegoldásokVégtelenlehetőségEllazulásMegkönnyebbülésKatarzisBelsőháborúBelsőbékeSzerelemSzívközpontúságElengedésCsakranyitásHarmóniaVáltozásVáltozásVáltozás...
PearlJamHairRockNrollRHCPToAtlantisOnceHendrixBobDylanBobMarleyGrungeU2WoodstockTenaciousDDeepPurpleLedZeppelin


eddig meglévő felvételek:
www.myspace.com/gomboczbence

A Tan pusztulása

5. A Tan pusztulása

Seng-You (445-518 AD): The Scripture Preached by the Buddha on the Total Extinction of the Dharma (515 AD), Volume 55 of the Chinese Buddhist Canon

fordította Komár Lajos

Magam hallottam. A Magasztos épp Kusinagarában tartózkodott, úgy három hónappal a Parinirvánába táozása előtt. A szerzetesek és tökélyharcosok társaságában időzve, fogadta a hatalmas világi tömegeket, kik tiszteletüket tették nála. Ő szótlanul, mozdulatlanul üldögélt, vonzó kisugárzása sem volt tapasztalható.

A bölcs Ánanda tisztelete jeléül meghajolt és azt kérdezte:

-Urunk, minden alkalommal, amikor kifejtetted a Tant, magasztos ragyogásod betöltötte a teret. De most, noha nagy tömeg gyült össze, hogy hallhasson, az a ragyogás még kicsit sem árad belőled. Mi az oka ennek? Mert kell lennie oknak, és mi szeretnénk tudni azt.

A Magasztos nem válaszolt. Miután Ánanda harmadszor is kérdezte, végül igy szólt:

-A Nirvánába távozásom után ismét eljön a Gonosz (Mara) ideje. A gonoszlelkűek szerzetessé lesznek, és belülről zilálják szét tanításomat. Közönséges, tarkabarka ruhákat viselnek majd. Bort isznak, húst esznek, élőlényeket ölnek majd azok ínycsiklandozó húsáért. Az együttérzés tudata kialszik, helyette gyűlölet és irigység kél fel bennük.

A Bódhiszattvák, Pratyéka-buddhák és Arhatok, mindannyian a gonoszlelkű szerzetesek céltáblái lesznek, gyűlölet, gúny és megvetés terjeng majd körülöttük, végül kitagadottakká válnak. Attól fogva az emberek felhagynak az erényes tettek gyakorlásával, melyek az Ösvény alapját képezik. A kolostorok elnéptelenednek, tönkremennek, végül összeomlanak.

A szerzetesek minden megfontolás nélkül anyagi javak után vetik magukat, harácsolnak. Férfiakat és nőket hajtanak uralmuk alá, földművelésre fogják őket, kivágatják az erdőket, kilövetik a vadakat, az együttérzés hiányában mindig prédára éhesek. Rabszolgáikból „szerzeteseket” és „apácákat” jelölnek ki, akik nem az Út és Erény útján járnak, és akik közös szállásaikon alantas, ösztöntől hajtott, kéjsóvár módon élnek. Ekképpen válik az Ösvény rögös, tekergő, szakadékoktól övezett hegyi kaptatóvá!

Van néhány igyekvő, megvilágosodást kereső szerzetes, de ők is eltévelyegnek. Nem gyakorolnak, nem tarják be a szabályokat. Mivel nem értik a fegyelem jelentőségét, figyelmetlen, gőgös mihasznákká lesznek. Kényeskedve válogatnak a szútrák között, és a maguk igazának bizonyítására használják azokat: mivel képtelenek megjegyezni akár egészen rövid szövegeket is, össze-vissza idézgetnek, kényük szerint ferdítenek. Dölyfösen hírnevet hajszolnak, kenetteljesen tömjénezik magukat, és a világiak kegyeire pályáznak.

Amikor a Tan a kihalás szélére jut, a nők leszek azok, akik erényes tettekkel - egy kis időre- még fenntartják azt. A lusta, tunya férfiak szót sem érdemelnek, szerzetesi mivoltuk, akár a bemocskolt anyaföld: hitehagyott tévelygők csupán.

Mikor a Tan végleg elhal, az istenségek (dévák) könnyre fakadnak. Száraz és esős évszakok rendszertelenül váltják egymást, az Öt Mag nem érik be, eluralkodik a rothadás bűze, és sokan elpusztulnak. A szegények küszködnek, a hivatalnokok nyerészkednek, és a Tanhoz fűződő viszonyuk is ekképpen jelenik meg: érzelmeik elragadják mindet. A bűnösök oly sokan lesznek, mint homok a tengerparton; erényesből csupán egy-kettő marad, hírmondónak.

Mivel a világkorszak (kalpa) a végéhez közeleik, a napok és hónapok lerövidülnek, az emberi élet időtartamával együtt, kiknek hajuk fehér lesz negyven éves korukra. A kéjsóvár, kujtorgó férfiak magjuk hullajtásával életerejüket is elveszítik, és hatvanéves korukra meghalnak. Ellenben a nők életkora hetven, sőt nyolcvan év lesz, némelyikük száz évig is elél.

Nagy árvizek jönnek majd, hirtelen módon, mindent elárasztva. Az emberek elveszítik hitüket, és reménytelenül beletörődnek az új világrendbe. A növények és az állatok válogatás nélkül mind a víz martalékává lesznek: a halak és teknősök jót lakmároznak tetemeikből.

A még megmaradt Bódhiszattvákat, Pratyéka-buddhákat és Arhatokat a Gonosz erői elűzik, és az utolsó vallási közösségek is megszűnnek. Az életben maradottak a hegyekbe menekülnek, ott lelnek menedéket; csendes nyugalommal tűrik a megpróbáltatásokat. Életük lassan, csendben, nyugalomban zajlik tovább. Életkoruk megnövekszik, az istenségek is segítik őket, mígnem Holdfény mester (Chandraprabha bodhisattva) alászáll a földre, és közös erőfeszítésük által a Tan ismét kivirágzik.

Ötvenkét évvel később a Súramgama-sutra és a pratyutpanna-szamadhi (amelyben a megvilágosodottak tíz égtája úgy ragyog, mint az égen a csillagok) idejük lejárta előtt megszűnnek, a Mahájána Kánon tizenkét könyve megsemmisül, létük a feledés homályába vész. A szerzetesi ruha színe mostantól fehér lesz.

Ahogy az olajmécses még egyszer, utoljára vakító fénnyel fellángol, úgy villan meg a Tan még egyszer, utolsó alkalommal ebben a világban. Ami ezután következik, azt nem lehet szavakba önteni. Végtelen sokára aztán megjelenik Maitreya, a következő világkorszak Buddhája. Az összes Égalatti birodalom számára eljön a béke, a haladás és a jogrend időszaka; a rothadás bűze is megszűnik. Az eső lecsendesedik, az Öt Mag ismét szárba szökken. Gyökeret eresztenek a fák. Az emberek nyolcvan láb magasra nőnek, életkoruk nyolcvannégyezer esztendő lesz, és megszámlálhatatlanul sok érző lény lel ismét békére.

A bölcs Ánanda tisztelettel meghajolt, és megkérdezte a Magasztost:

-Hogyan nevezzük ezt a tanítást? Miként méltassuk, és miként gyakoroljuk?

-Ez „A Tan pusztulása”, mindenki számára okolásul. Tiszta, valós megértést eredményez, megszámlálhatatlan sok érdem társaságában –válaszolta a Magasztos.

A tanítványok mind a négy fajtája jelen volt e beszédnél, bánatosan és szomorúan; majd fogadalmat tettek a határtalan, legmagasabbredű Igazság elérésére.

Tiszteletük jeléül meghajoltak, és távoztak.

Elképzelt ország buddhista eszmékkel:P

intro: vizsgaidőszak van, aztán írni köll a beadandókat, ezt épp ma írtam, hátha érdekes lehet számotokra:)
asszem ebből rendszert fogok csinálni és az érdekesebb témáimat kirakom ide, úgyis porosodik szegény blog mán egy éve...
____

Buddhista Etika dolgozat

2010/11 II.félév

A buddhista filozófia átültetése egy állam alkotmányába, avagy egy elképzelt ország kollektív bölcseleti indentitással.

1. Bevezetés

2. Államigazgatás

3. Oktatás (első mozdulat, második mozdulat, harmadik mozdulat)

4. Mindennapi élet (közbiztonság, természettel való kapcsolat, egészségügy)

5. Befejezés

1. Bevezetés

Úgy érzem igencsak érdekes szemszöget találtam a buddhista etika boncolgatására, mert a felvázolni kívánt helyzet rengeteg érdekes témát, és ütközési pontot generál arra, hogy a buddhizmus és a jelenkori világ kapcsolatát szemlélhessük.

Ennek a néhány oldalas dolgozatnak az alapötlete a következő: vegyünk egy fiktív államot, melynek az alkotmányát a buddhista alapfilozófia szerint alakították ki. Ezen ország vallása is a buddhista eszméken alapul, így e világi és spirituális szempont egyszerre érvényesül egy nemzetnél, melynek kultúrája és szokásai több száz év alatt beleivódtak a lakosokba. Ez az ország a jelenkori világban helyezkedik el, nem zárkózik el egyik földrész egyik országától sem, mégis megtartja egyéni mivoltát és saját hagyományait. Ezt azért fontos leszögezni, mert a Távol-Keleten noha vannak olyan országok, amik hagyományai mélyen a buddhizmusban gyökereznek, ám ezek védtelenek a globalizációval és a kapitalizmussal szemben, így fokozatosan elveszítik gyökereiket és lassan alaktalanul, kiszolgáltatva fognak heverni minden külső behatás előtt. Bár ez nem csak a Távol-Keletre igaz, minden földrészen található ilyen ország, ezért fontos megkülönböztető jelként megemlíteni a hagyományok és egyéni mivolt őrzését, mert így lehet megvalósítani és fenntartani egy ilyen államot, ami nem zárkózik el a külső dolgoktól, de ugyanakkor nem azt tartja mérvadónak, hanem marad a saját nyelvénél, szokásainál, megoldásainál. Ez majdnem lehetetlen, de most legyen így...

Ezt a fiktív országot össze lehet hasonlítani a jelenkori államformákkal és nemzetekkel, hogy vajon milyen alapvető különbségek lennének ezek között a rendszerek között és a különböző nemzetek lakosai között? Ez egy olyan ötletnek tűnik számomra, ami 30-40 oldalas terjedelemben sem biztos, hogy teljes lenne, így csak vázlatszerűen a lényegre fogok koncentrálni.

Természetesen ez az utópia az alaptanításokból indul ki, nem szigorúan a szerzetesi fogadalmakból és szabályzatból, hiszen akkor az egész ország egy nagy kolostor lenne, aminek a lakossága folyamatosan csökkenne a nemi élet kizárásával. Tehát összességében a szigorú szabályoknál világibb szemszöget képvisel ez az elképzelt világ úgy, hogy egy egész nemzet ezek alatt a szabályok alatt élhessen.

Mint ahogy Buddha maga mondta: a Dharma ami rajta keresztül erre a világra jött, nem egy vallás, és ő nem egy Istenség, sőt ebben a „nem vallásban” semmilyen Istenség nincsen, ez csupán a megszabadulás módszere, az aranyközép-út, mely a megvilágosodás felé vezető ösvényt teszi láthatóvá és járhatóvá, hogy végül mindennemű szenvedéstől megszabaduljunk. Ehhez hűen Buddha megkérte követőit, hogy amint bekövetkezik a változás, és ő elhagyja ezt a világot, akkor hagyják őt elmenni, ne ábrázolják őt semmilyen formában, csak a Tant örökítsék tovább úgy, ahogy az megnyilvánult.

Na most több mint két ezer év távlatából nagyon is látható, hogy a buddhizmus óriási változásokon ment keresztül. Úgy tűnik bármi jelenik meg a világban, olyan formát ölt idővel az emberek előtt, amilyennek ők akarják látni azt, így lett a világ számára a buddhizmus is egy vallás. Ez a vallás több ágra szakadt, nemzetektől és nézetektől függően sok irányzat alakult ki. Szerintem ezek mindegyike (a zentől a tibeti vonalig kivétel nélkül) nagyon fontos és egyáltalán nem zárják ki egymást. Összetartoznak, a forrásuk ugyanaz, csupán a lehetőségek száma nőtt meg a felismerésekhez vezető úton. Ezért ebben a dolgozatban nem ragadom ki egyik irányzatot sem, mindezeket egy egésznek tekintem, s ennek az egynek a magjából indulok ki, az alaptanításokból.

2. Államigazgatás

Szerintem az államigazgatás a Sankhához hasonlóan jönne létre: úgy tűnik a spirituális közösségek hierarchikusak, ám ez csak akkor kap valódi létjogosultságot, ha a közösségen belül van olyan lény, aki beérkezett, és középen áll mind önmagában, mind a világban ( pl. Buddha, Dalai Láma, stb. ). Hiszen csak olyan ember lehet a központ, aki mindezt minden pillanatban megvalósítja. Itt el is jutottunk az első alapvető kérdéshez:

A lemondás tekintetében és az anyagi javak elengedése esetében egy buddhista szerzetes minden ilyen világi folyamatból kivonja magát. Szerintem ez egy felébredett lénynek nem jelenthet nagy problémát: mint ahogy egy bódhiszattva itt marad, hogy segítsen minden érző lényt a szenvedéseitől való megszabadulásban, úgy egy olyan szerzetes, aki már beérkezett, miért ne maradhatna a létforgatagban állandó éberséggel és miért ne vegyen részt aktívan a világ anyagi részében, ha úgymond már átlátja a „Mátrixot”? Hiszen valójában csak egy ilyen lény képes helyesen cselekedni egy nemzet érdekében úgy, hogy a cselekvés nem kötődik már az énjéhez, ellentétben egy mai politikussal aki a zűrzavarból egyáltalán nem, vagy csak alig lát ki, a döntéseinek a következménye pedig nem csak a saját életére, hanem akár emberek millióira, vagy milliárdjaira is hatással van (mindezt lehet, hogy jó szándékkal teszi közben...). S ahogyan zűrzavar uralkodik benne, mert a cselekedetei a korlátolt egyéniségéből indulnak ki, így tetteivel aktívan részt vesz abban, hogy kint is zűrzavar, vagy még nagyobb zűrzavar legyen. Ez a világ azért tart itt ahol most, mert a főbb személyek, akik a legnagyobb hatással vannak életünk változásaira, saját maguk miatt korlátolt emberek, akikből többségében, vagy teljesen hiányzik a bölcsesség és belátás képessége. A mai világgal ellentétben, az elképzelt országunkban olyan személy/személyek kapnak világformálási pozíciót, akik egyben spirituális vezetők is, és mentesek az önzés homályától és a vak hittől egyaránt. Ez az egy személy és még néhányan alkotják a Bölcsek Tanácsát. Egytől egyig olyan emberek, akik nem az elhitetéssel és elképzelésekkel kapnak hatalmi pozíciót, hanem olyan emberek, akik már egyáltalán nem ragaszkodnak a hatalomhoz, az anyagi javakhoz, az irányításhoz, így tetteik mentesek a „rossz gyümölcsöktől”, mentesek saját önös korlátolt elképzeléseiktől.

Ugyanez az elv érvényes az állam minden területére: a mezőgazdaságtól az iparig.

Képzeljük el, hogy milyen hatékonyságot jelenthet az, ha a spirituális felébredés párosul az értelembeli tudással, az olyan információhalmazzal, ami szükséges egy bizonyos fajta pozíció ellátásához! Adott esetben pl. egy olyan közgazdász, aki lelkileg beérkezett. Ezzel láthatjuk, hogy nem akarom megtagadni a jelenlegi társadalom struktúrájának alappilléreit, mint pl. a világgazdaságot, hanem csupán párosítani szeretném az szellemi érettséggel és bölcsességgel, amik egyesülése szerintem biztos, hogy átformálná valamilyen szinten az említett rendszert, de nem szüntetné meg, csak élhetőbbé alakítaná, melynek következtében nem az önös érdek lenne a mozgatórugó, hanem a közösségvállalás és közösségi élet.

Mert láthatónak a kapitalizmus az önzésre épül. A kapitalizmus maga az autó, az önzés az üzemanyaga ,a pénz pedig a motorja. Az emberekből alapvetően az önzés a reakcióját váltja ki a pénz, szóval, ha behelyettesítenénk az önzés helyére a közösséget, akkor ugyanúgy működne szerintem mint korábban, csak előre meg nem jósolható átalakuláson menne keresztül. Át kell alakítani a motort, hogy ne benzinnel működjön, hanem vízzel. A pénz ne a korlátolt egyént szolgálja, hanem a közösséget, ami spirituálisan és világi szempontból nincsen félrevezetve

3. Oktatás

Ahhoz, hogy az előbbiekben leírt helyzet megvalósulhasson, a lakosságnak számos belső mozdulatra van szüksége, amihez viszont megfelelő környezetre van szükség.

Az oktatás, a tanulás nem az oktatási intézményekbe való bekerüléssel kezdődik, hanem a születéstől fogva.

Egy gyermek teljesen ki van szolgáltatva a környezetének, ahova beleszületik: számára a szülei az Istenek, az emberek példái, akiktől mindent megtanul, amit lát. Ők az elsődleges csatorna számára a külvilág felé, tőlük merít mindent.

Első mozdulatra

Így a szülők lelki alkatának minősége az első és legfontosabb tény, ami meghatározza egy gyermek jellemét és leendő rugalmasságát. Mindenkinek vannak hozott dolgai és jellemvonásai születésétől kezdve, ám korántsem mindegy, hogy egy vak, és tudatlan környezetben találja magát így az ember, vagy pedig egy világos, éber és nyitott világban.

És itt az anyagi szempont csupán másodlagos szereppel bír, a következők miatt: a gyermekek nem csak az anyagi javakban, és radikális esetben az élelemben szenvedhetnek hiányt, hanem főleg és elsősorban szellemi szinten. A lelki töltetek, pl. a szeretet nélkül már szinte teljesen mindegy, hogy egy gyermek gazdag vagy szegény környezetben nő-e fel, mert szeretet, türelem és együttérzés nélkül egyaránt korlátolt és beszűkült tudatvilággal és énképpel fog a világban barangolni. Belső fejlődést tekintve szeretet nélkül mindegy, hogy egy ember gazdag-e vagy sem, mert továbblépését nem az anyagi vonzatok határozzák meg valójában- csak ő erről az esetek többségében nem tud. Itt látható, hogy jelen világunkban a családok biztonsága szinte csak az anyagi javakban van meghatározva. Olyannyira erős ez a szempont, hogy háttérbe szorítja a lelki biztonságot, ami nélkül egy haza sem tud otthon lenni igazán. S ennek a fordítottja szintén működik: lehet teljes az élete egy családnak úgy is, hogy olykor nélkülöznie kell. Mert biztonságukat nem a külső, állandóan változó és mulandóságra ítélt világba helyezik, hanem az egyetlen helyre, ahol képesek változtatni, a szívükbe.

Az elképzelt országnak ez képezi az alapját: a közösségvállalással átitatott államigazgatás igyekszik a közösség javára lenni egyenlő szinten, a családok tagjai pedig igyekeznek fenntartani az állandó külső biztonságot, ám senki sincsen illúziókba ringatva. A változás elkerülhetetlen, minden múlandó ami körülvesz minket, így tudatában van mindenki annak, hogy lehet, hogy holnapról nehéz időszak fog következni, így a rugalmasság jelenti a biztonságot: az egyetlen dolog ami biztos a létforgatagban: a változás. Hát fogadjuk el az örök változás tanát, s így rengeteg szenvedéstől szabadítjuk meg magunkat, amit ráadásul tudattalanul családunkra és környezetünkre is átsugározzuk, akárcsak a jó dolgokat. Így a világ egyik legnagyobb problémájára egy buddhista alaptanítás egyszerű gyógyírként felel.

Második mozdulat

A második belső mozdulatot az alkotmányhoz és valláshoz hű oktatási rendszer képezi. Ez a rendszer nem korlátolt, hanem a buddhista tanítások mellett minden fontos dolgot integrál magába: a materiális világ formálásához szükséges tanításokat is tartalmazza, mint a jelenlegi rendszerben helyet kapó iskolai tantárgyak, továbbá magába foglalja a buddhizmuson kívüli bölcseleti forrásokat is, Krisztustól Bódhidharmáig, Manitól a jelenkori bölcsekig, Hamvas Bélán át Echart Tolléig, kivétel nélkül. Ez csak pár név, de megmutatja azt a spektrumot, ami valódi bölcseleti forrással rendelkezik. És itt már nem vallásokról és különböző filozófiákról van szó, hanem egy kollektív tudásról, ami nincs szétválasztva buddhizmusra és krisztusságra, stb., hanem egy egésznek tekinthető. Ez az oktatási rendszer nem tagad meg semmit: a legalantasabb materialista sóvárgásnak is teret enged, nem takarja el fejlődésben lévő gyermekek elől, mindent megmutat, és közben felmutatja a megoldásokat is és a helyes utat. Nem lehet tudni, hogy mi fog történni: lehet egy egész ország éber, lehet minden lakosa éber, ám az újszülötteknek ettől függetlenül végig kell járni a saját útjukat a felébredésig. Ezt a harmadik mozdulatban fejtjük majd ki.

Ebben a második mozdulatban a szülői figyelem mellé becsatlakozik ez az oktatási rendszer, melyben a gyermekek fokozatosan kezdik megtanulni az emberi természetet és elkezdik megismerni önmagukat. Közben természetesen ugyanúgy lehetnek gyermekek, játszhatnak, stb., semmi olyan korlátozás nem éri őket, ami esetleg a későbbiekben akadályként merülhet fel. Rendszer lévén keretek közé van korlátolva ez az oktatási struktúra, ám a rendszeren belül egy opciónak számít a rugalmasság is, így az egyéni tempó és érzékenység nem kerül uniformizálásra és beszűkítésre, tehát végül is a rendszer mégsem rendszer. A gyermekek otthonról és kintről egyaránt kapják a tölteteket, így mire eljutunk a harmadik mozdulathoz, fel lesznek vértezve mindennel, amire szükségük lehet.

Harmadik mozdulat

A harmadik mozdulat nem más, mint a gyermek öntudatra ébredése. Amikor elérik szellemileg azt a kort, amikor a szülők és az oktatás válláról a felelősség immáron a felnőtt gyermekekre száll, így elindul az egyéni út járása, aminek a megalapozása történt az eddigiek során. Ekkor már az ifjú számtalan olyan bölcseleti és gyakorlati tapasztalat birtokában van, ami a segítségére lehet: a buddhista pszichológián keresztül a krisztusi tanításokig, ám ezek ekkor kezdenek majd csak élni, amikor is az ifjú gyakorlati szinten kezdi ezeket a dolgokat megtapasztalni és idővel rálel arra az útra amit úgy érzi, hogy neki szabtak ki (amit valójában magának szab ki). Innentől kezdve ez a történet már egy befejezetlen könyv, amire mindenki egyénileg megtalálja a megoldását – mindezt úgy, hogy mögötte áll egy egész közösség, ami mindenben támogatja.

4. Mindennapi élet

Közbiztonság

Gondoltam pár szót mindenképpen érdemes szólni a közbiztonságról. Mint ahogy említettem hiába egy éber ország éber lakossággal, az újszülöttek egyéni útjai kiszámíthatatlanok, s minekután a hibák ugyanúgy a mindenség részét képezik, így az meg is nyilvánul időről időre egy, több, vagy akár sok embernél. Sőt, a legfontosabb gyakorlati tanulás a hibák elkövetéséből erednek, hiszen ekkor kapja az ember a legtisztább tükröt önmagával szemben.

Az ország erkölcsi mércéje a vallási és filozófiai alapokból ered, tehát a rossz tettek következményeit viselni köteles az elkövető, akárcsak más helyzetekben... Sokat boncolható téma ez is, én röviden foglalnám csak össze most: a legsúlyosabb tettek esetében sem lenne halálbüntetés, hiszen az élet tiszteletben tartása mindennél fontosabb, és szemben is helyezkedik a buddhista tanításokkal. Ellenben a szerzetesi elvonulás és lemondás noha kényszerűnek tűnhet egy „bűnössel” szemben, ám nem a rossz szándék a mozgatórugója, én legszívesebben minden ilyen bűnöst elküldenék egy kolostorba, ahol előbb utóbb szembesülne tetteivel és nincs annál nagyobb bűnhődés mint szembesülni saját magunkkal. Ami egyben a legnagyobb ajándék is, hiszen ezzel tudunk túllendülni a dolgainkon, ezzel tudunk fejlődni és változni. Itt sok erkölcsi szempont is felmerül, egy másik dolgozat keretében lehet kitérek majd rá.

Természettel való kapcsolat

Az élettér kialakítása az univerzum tisztelete és a természet felé való alázat jegyében alakulna ki. A technológiai szempont érdeke dilemma a buddhista etika szempontjából, hiszen Buddha idejében nem volt még olyan technikai fejlettség, ami kirívó lett volna. Ma viszont már abszolút fölénybe került a természettel szemben, és határozottan káros hatással van a környezetünkre, melynek oka nem a technológia, hanem annak rossz használata. A tudományok identitásának buddhista integrálásával megoldódna minden globális probléma a környezeti válsággal kapcsolatban: természetesen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden eddig leírt dolognak meg kell történnie, mert ehhez fel kell oldódnia a korlátolt egyén önző identitásának, az államigazgatás pedig közösségszempontúvá kell hogy váljon. Az élet tisztelete mindennél fontosabb, hiszen ha nem tesszük meg ezt a lépést, akkor elpusztítjuk azt a környezetet, amiben életképesek vagyunk. Az erdőket és a kék eget pedig semmilyen tudomány nem tudja pótolni. Ennek tükrében a technológiát szelektálni kell, nem megvetni vagy eltaszítani. Megvalósulhat úgy a legelképesztőbb jövő is, hogy közben a természet meggyógyul és érintetlen marad.

Egészségügy

Mint egy közgazdász aki spirituális éberséggel él, úgy elképesztő hatékonyságot tud képviselni a mai orvostudomány azzal, hogy a több ezer éves ezoterikus és ősi tanításokkal egyesül. Ezek nem különálló utak és lehetőségek, hanem mindezek egy egészet alkotnak, amik együtt képesek a legideálisabban az emberiség hasznára válni. Önismeret, spirituális fejlődés, energiaáramlás és gyógynövények, gyógyszerek, ezek együtt képesek az embert életben tartani. Minden bölcseleti forrás tisztában van ezzel, csak a jelenlegi világ nem. Ami szükségszerű, azt alkalmazni kell, de csak ha szükségszerű – Buddha is valahogy így fogalmazott.

5. Befejezés

Még számtalan apróság és kifejtendő dolog rejlik az idáig előhozott témákban, arról nem is beszélve, hogy még hány szemszögből közelíthetnénk meg ezt az utópiát. Én szerettem volna egy kicsit izgalmas környezetben néhány - a buddhista etikában sokszor taglalt kérdést feleleveníteni és esetlegesen megválaszolni. Úgy érzem ez többé-kevésbé sikerült, és lehetséges, hogy egyszer majd komolyabban kibővítem az idáig leírtakat.

2011.06.20 Gombocz Bence

GOMBOCZ BENCE - TÓTH BÁLINT ZENÉS KÖLTŐI EST SOROZAT!

Bálint komával 2010 Szeptemberétől indítjuk útra sorozatunkat, melyet a totális jókedv,barátság, és szeretet nevében engdejük szabadjára jelenleg Budapesten... :))

A sorozat legfontosabb részei a saját alkotások, melyek Bálint verseiből, novelláiból, meséiből, illetve az én dalaimból állnak. A sorozatnak állandó szereplői ezek a művek, melyek folyamatosan bővülnek, illetve egyes Bálint versek alá zenei aláfestések kerülnek, így egy egész szokatlan előadói stílus jön létre.

Továbbá más-más zenei korszakból hívjuk meg a legnagyobbakat estjeinkre, magunkba szívva szemléletüket, világaikat, életútjaikat, s az általuk létrehozott örök alkotások hangulatával világítjuk meg saját szerzeményeinket...

Jelenleg 5 részből áll a produkció, ami 5 költői estet jelent. Az utolsó, ötödik epizód után kezdődik elölről a kör, ám az új kör az előző részekhez képest sokkal dinamikusabb és tartalmasabb lesz...

Az öt részből íme, az első 3:

1.Flower Children

2.Long Live Rock 'n' Roll

3.Undergrunge

Az első rész (Flower Children) először Szeptember 29.-én lesz a Hunnia Art bisztróban (1054 Bp., Bank utca 5), íme facebookról az ízelítő:

"Zenés-költői est sorozatunk első állomása, amikor együtt fogunk sörözni a Hunniában John Lennon-nal, George Harrison-nal, Scott Mckenzie-vel,asszem beugrik Leonard Cohen is, velünk lesz még Berger és Claude a Hairből (és még sokan mások... :) ), s így együtt a 60-70es évek hippihangulatát átvéve időtlenül hasítjuk bele az éterbe saját dalainkat, verseinket-megzenésített verseinket, novelláinkat, érzéseinket, gondolatainkat... Melyek persze Nélkületek semmit sem érnek! Meg hát akkor a meghívott Nagyok is hiába jönnének el... :) Megtiszteltetés lenne, ha csatlakoznál hozzánk 29.-én szerda este, garantált élménnyel gazdagítanánk egymást!:PPP

Figyelem!!! Ajánlott érkezés: 19:30-20:00 között a kényelem szempontjából, kezdés fixen 20:30-kor! Továbbá egyetemre, suliba menőknek másnapra igazolást adunk!!! ;)) "

Illetve álljon itten most egy Hölgyemény ajánlása, Suzyé, hogy ne csak tőlünk halljatok rólunk:D :

"Drága barátaim ismét bemutatják saját szerzeményeiket. Ezúttal egy sorozatot indítanak, melynek első állomása a virágok közé repít el minden kedves álmodni szerető látogatót.

Tóth Bálint, akit viccesen "a magyar Ady Endreként" emlegetünk, a mai kor társadalmába vegyített álomképeit vetíti elénk, míg Gombocz Bence gyermeki alázattal pengeti bal kézre írt világfájdalmait és méterekről is beletalál kitárt szívünkbe, hogy elhelyezze boldogságkapszuláit. Felcsendül még jónéhány ismert sláger is, hogy a kép nagy egésszé váljon, így segítve mindannyiunkat a békéhez, szeretethez és boldogsághoz."

A második rész (Long Live Rock 'n' Roll) először az Almássy téren lévő City Pubban kerül megrendezésre, 2010. Október 16.-án, Szombaton, 20:30-tól. ez alatt az este alatt elszabadul a pokol:D , legalábbis hangok terén egész biztosan, hisz többek között a Led Zeppelin,a Deep Purple,Hendrix, illetve a 70-es, 80-as évek rockzenéiből fogunk táplálkozni... Továbbá Jim Morrison verseit is előszedjük, szavalás közben nyomunk alá gitártémákat, üvölteni fogjuk, hogy melyik nő hagyott el minket, hogy melyiket hagytuk el mi, és hogy melyik volt a legjobb közülük. A rock n roll este főbb témái a Nők, a Férfiak, az Állatok, a k*rvajó gitár-riffek, és az oltári őrület és megszakadás mellett belenézünk a VALÓDI rockzene mondanivalójába, mely túlmutat a mértéktelen iváson, szeretkezésen, hangerőn, pusztításon és leszaráson... Ami valljuk meg azért elég JÓÓÓ :))) Ebben, a felszabadult, nosztalgikus,mégis újszerű hangulatban kapjátok majd meg a saját alkotásokat is, összefonódva a rockzene klasszikusaival:))

A harmadik és, további epizódokról később ezen a blogon találhatsz infót!

Üdv,

Peacelove és rock n roll!

Bence

Gombocz Bence_Mennyibe kerülsz?_2010_album

2010 Március 26 Péntek van, és épp tunkolom a netre az albumot:)
A dalszövegk az előző bejegyzésben olvashatók!

Az album pedig letölthető a következő megosztókon:

http://www.mediafire.com/?dznqnamjtmw

http://www.megaupload.com/?d=QUMPE4GV

http://www.zshare.net/download/742363192b3ef72c/

Illetve myspace minőségben meghallgatható a

http://www.myspace.com/gomboczbence oldalon


Az albumon lévő dalok 2006 és 2010 között jöttek létre, maga a felvétel pedig Február 1.-től Március 26.-ig tartott részletekben két helyszínen: a XI. kerületben elbújva, és a VIII. kerületben a gettóban:)).

A felvétel Török Zselenkszky Tamás (www.zselenszky.blogspot.com) segítségével készült, ő vokálozik az Aszpirin című dalban, illetve gitárvendégeskedik az Elengedés, Jövő-Emlék, és Az Ágyadon...(Ego dal) című szerzeményekben.
Az album ötödik számát, a versbetétet Tóth Bálint (www.balintmegen.freeblog.hu) jóbarátom követte el Evező című versével...

A felvétel és maguk a dalok nem jöhettek volna létre a barátaim nélkül...:
köszönöm nektek! persze sorrend nincs:)) :
Nap, Dorka, Adri, Dani, Ádi, Barni, Bálint, Krampi, Peti, Bari, Poti, Gábor, Else, Tamás (a dobos:D ), Marci, Apa, Anya, és mindenki más, aki hallgatodd, figyelt, szólt, segített, ölelt:)

Köszi srácok! most jön csak a Rock n Roll!:D

Lemez dalszövegek

http://www.myspace.com/gomboczbence

Hó végén netre kerül a lemez, addigis a dalszövegek álljanak itten névsor szerint!

_____________________________________________

Aszpirin


Felhők fáznak
széthasadnak
hideg könnyek hullnak..

Forró tavakra lelnek itt
Amiket emberi szív melegít.
Homokban ártatlan kezek nyoma
Kislány forró vizes haja..
A világ elcsendesül,
A gyermek a képzeletébe merül.
Vágyak virágoznak
Tündérek napsugarat fonnak
A felnőtt világ kibékül,
A gyermeki lélek felhevül...

Felhők úsznak
széthasadnak
hűvös könnyek hullnak..

Ruhák várnak rájuk itt
Vászont szerelmesek viselik
Srác szívében pihenő lány
Lány szemében pihenő srác
Föld s az ég összeér
Amikor két lélek összeég.
S a hely hol minden kitárulhat
Ahol Isten hajnalt varázsolhat
Maradj még, ne keresd,
Hiszen itt van a helyed...

Felhők lángolnak
széthasadnak
forró könnyek hullnak..

Kihűlt szívekre lelnek itt
A láz forrásig hevít
Szenvedjél, zokogjál
Bukjál el és tanuljál
Bukjon el benned minden ott,
Ami az önzésedbe sodort!

S angyalok ölelkeznek, lázálmodkor az ágyadban melletted fekszenek
S holnapok szeretkeznek, hogy megadják neked gyermeküket, a jövőt, amiben élni lehet
Az álmodóink felébrednek, hogy végre a valóságban is álmokat szőjenek
S egy szál virágot kap mindenki aki harcolni akar, hisz a büszkeség a legnagyobb emberi fal

Várlak én! - A holnapi sziklákon állsz
Én meg fogom a homlokod, érzem még tart a láz
Éjfél van, az újév megáld
S egy felhő virágot kap minden újszülöttünk, és a világ.

___________________________________


Az ágyadon… (ego-dal)

Az ágyadon a lepedő össze van gyűrve…
Búcsúzni jöttem, és mi lett belőle?!
Íme megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk, de van még amit elmondanék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!

Virágszirom, mely a nedves bőrt nem engedé,
Úgy simult a combod a lábam köré…
Egy nézéssel simán a falhoz szorítalak,
S összenő két a test mely egyet akar...
Mégis megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk ,de van még amit üvöltenék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!

Mégis megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk ,de van még amit üvöltenék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne...

...csak is tőlem függnél...csak is tőlem függnél...
...csak is tőlem függnél...csak is tőlem függnél!

______________________________________

Elengedés

Remeg a szék, a falak szétválnak
Nekem nem kell a drog, így is eléggé kivagyok!

Földünk elmozdult, elcsúszott a kép.
A szavak késnek, így szóródnak szét.
Kérve kérlek! Hallgasd meg magad!
Minden éjjel állj ki a Hold alá

Az ég színe kék volt: csak nézz a szemembe.
Ha mozog a föld alattad, ülj az ölembe.
Egy hegy tetején üvöltsd, s a metrón, a héven, hol mentél
Mindenkinek súgd meg, hogy mennyire szerettél!

S nem tudni milyen színű az ég..

Földünk elfordult, felgyorsult a lét.
A könnyek késnek, nincsen jelenlét.
Várva várlak! Hogy tudatodra ébredjél,
Minden éjjel tisztulj a holnapért!

A Hold cseppekben, vakító fénnyel a földre hull,
A talajba szívódik, s Földanya sóhaja elhalkul,
A négy elem összhangja egy lekváros fánkban összpontosul
Test és lélek végleg egymáshoz viszonyul...
Most mikor feltétlenül szeretlek
Tisztán és hirtelen elengedlek

Már tudhatni milyen színű az ég

A lehulló Hold viharban ázunk,
S eper színű az ég,
A kezemmel takarom a szemed,
Tisztulj kedvesem!

Ellökted az ölelő fánkat,
Pedig együtt viselhetnénk szárnyat,
Elengedsz mindent szépen
S lesz egy kék folt az égen…

____________________________________

Földlakók

Lépések hangjai szállnak egy bolygó felszínén
Tapossa minden élőlény a földet, de hopp!
Valaki mindig pásztázza a felszínt a magasból
Sok-sok élet, örök lélek üvölt a föld alól!

Ahány lélek van annyi végtelen történet,
A régi szerelmek vissza-vissza térnek,
A sors vagy valami néha félretol,
Mégis mosolyogsz rá az ég alól...

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés,
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután!
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Mindenki akivel a buszon utazol a testvéred,
Bárhol jársz, bármilyen földet taposol otthonodnak érezd!
Mert az idegen föld a tágas űr, ahol kurva hideg van
Lesz idő, mikor felfedezzük, ha születik egy új szólam,
Dallamokat eregetünk néha így dobódunk fel
Ha így teszel a baj nem érhet, a halál így érjen el!

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Látom fent a szabad
Táblát, ott mindünknek marad
Hely, fény, és más egyéb
Olyan ami idelent nem kell még.

Lesz majd olyan ,hogy másról beszélsz,
Lesz majd olyan, hogy többet nem kérsz,
Előbb-utóbb felismered a szart,
És sokminden idelentről nem kell majd...

__________________________________________

Gondolat



Int. A halál az úton feléd int.
A szemedből kilopja a színt..
De előbb én bokán rúgom,
Ám a végzetet így csak elodázom..

Hazudsz a világról, ott többé nap nem kél!
Angyalok szívéből csendesen ömlik a vér..
Munkáját végző derék halál hadat üzen!
Bármit mondasz megszépül, s én elhiszem..

Így élünk – halunk – félünk, te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér.
Kerülünk – utálunk – félünk, nem nézünk a napra,
Mintha meguntuk volna azt, hogy nyugszik és kél..

Így élünk – halunk – félünk, te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér.
Kerülünk – utálunk – félünk nem nézünk a napra,
Mintha megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Mintha megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..

______________________________________

Jövő-emlék

Csend. Csend. Álmokon túl, vágyakon túl
Látom a lelked és érzem, hogy te vagy a csend.
Lent. Álmokon túl, vágyakon túl
Látom, hogy végül ki marad fönt és lent.
Lent, álmokon túl, vágyakon túl, megint megelőzve,
Előbb mondom, előbb mondom..

..Szállj! Akkor is röpülj, ha fáj!
Talpad földet nem érint már…
Elbújunk a Hold mögé..

Lelked egy nyíló virág,
Téged tart minden ág..
Szállj el a csillagok mögé..

Akarat. Idegen földre lép! Háború lett és vér!
Ám a csillagok mögé nem ér...
A virág is elhervad egyszer! Harcoknak is majd vége lesz egyszer!
S egy csillag lehull, s visszatérsz…
Majd a föld alól mászok ki én! S majd a holnap romjain éldegélünk
Szép lassan leszáll az éj..
Az álmok visszatérnek, ám a gyűlölet ismét feléled,
Éppen hogy súgom, éppen hogy súgom:

Szállj! Akkor is röpülj, ha fáj!
Talpad földet nem érint már..
Elbújunk a Hold mögé…

De nem szállsz még tovább,
Mielőtt minden a fejére áll,
Bennetek nyomot hagyunk…:

Életre kél múlt s jövő-emlék
Oly sokszor vetített kép: te és én. 2x
Mi is éltünk egyszer rég!
S nekünk is édes volt a kép: te és én.

Míg ember él, jelenben él, múltjáról jövőjére néz.
Jelenre hullt jövő a múlt, sorsából még sosem tanult.. 2x
Míg……él.

____________________________________

Kötelék

A vonat helyén az utam járom,
A fülemben szól a blues
Mint a sín-nek, nekem is van párom
Csak az enyém, de nem mellettem húz...

A tegnapot már elhasználtam, egy újan után nézek
Vagyonom nincsen, zsebem sincs már rég
Csak a szívemből élek
Lelkem meghagyom a szélnek...

Repítsen bárhova, a lábam megvetem akárhol,
A kötelék nem szakadhat el, a lelkedet érzem mindenhol

Ölelés, pillantás,
Ébredés, elalvás,
Születés, meghalás,
Mindent érzek, amit csinálsz!

Szeretés, suttogás,
Ismerlek mint senki más,
A kis kezét, szép arcát,
Ismerem a gyermeked hangját...

...pillantás,
Ébredés, elalvás,
Születés, meghalás,
Mindent érzek, amit csinálsz!

Szeretés, suttogás,
Ismerlek mint senki más,
A kis kezét, szép arcát,
Ismerem a gyermeked hangját...

________________________

Mennyibe kerülsz?

A lelkem eladtam, testem már a tiéd, s mégis kapok levegőt!
Hogy bérbe vagy adva vagy el van adva az nem számít, a szabadságod a tét!
A szabadságod a tét…
A pénz világ hitelez mindenkit, mindenki azt hiszi, hogy minden eladó! Az érzelem az arcokra fagy,
S ekkor beléd botlanak „szia te micsinálsz, mennyibe kerülsz?” - dollár a szemük helyén.
Ám te túl drága vagy!

Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…

Kevesebb egyre a hely ahol végre kinyújtózhatsz, és elfekhetsz mellém…
Vigyázz oda ne lépj! - féltem az álmodat…
Mert ez a Föld már nem a miénk, a Holdat feldarabolták, s szedik be érte a pénzt!
Vége, elég volt, a napfény a miénk marad!
Mit szólsz ahhoz, ha nem hagyjuk hogy elpusztuljon ez az ölünkbe hullt világ…
hisz építésre kaptuk meg…
Mint a kapcsolatunk, amit sosem hagytunk el… Legyünk a példa, mi tisztán látható:
hogy nem vagyunk eladók!

Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…                            2x
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…

Az álmaid válaszd most, hisz általuk lehet a betonból újra föld.
Nem csak a karjaidban van erő, engedd, hogy lehessen a betonból újra föld!
Nem olyan nehéz hinni a mesékben, évezredek óta súgják, hogy ez is éppen az.
Mondom ne csodálkozz azon, hogy ha jó emberek között kivirágzik a beton…

______________________________________________________

Novella

Fekete jég, alatta tenger halkan elém
Fagyott Hold festi önmagát még egyszer!
Siklunk a jégen, szemben előttem
Meghal az árnyék: ráolvad a fény,
De megfagy a könnyed: fázik a fény,
Utánunk mindenki bocsánatot kért.

Ropog a hó, alattunk tényleg minden fehér,
Fél az ember, hallgat az ördög, kiált az Isten,
Észhez tér nem messze innen,
A benned, a bennem, a földben élő kövér,
Piszkos arcú élet, a pokolba tévedt,
De nem akarom, félek, szétesik a Hold,
Kezed fogom, szédülök s vágyak tépnek,
Lemaradok tőled, a földre ülök.

De nem azért tépnek a vágyak, hogy fájjon a szív
Csak nincs hely benned elég,
Váltsd valóra őket gyorsan,
Hogy elférjenek, ne szakadj szét.

Kisírt szemedből kifogyott könnyed jelzi
Hogy meghalni nem lesz elég. 2x
Akkor kiszállunk: szevasztok, viszlát!
S Tavasz után kiált a Tél..

Ekkor kiáltom:
Ki nem mer élni, üljön, Futok feléd!
Elesek, de azért a vágyam dobom feléd.
Elvétem, hideg hóval te nyakon találsz,
Földre ér a sálad, fehér lett minden kabát!
Rázom az ágat, s nyakunkba hullik a hó,
A cipőm is elázik, bassza meg így a jó!
A pólóm alá most végre hó kerül,
Gyorsan kóstold meg, hogy milyen ízű..

A hó! A jég! A szél! előbújik lassan, gyorsan nézd:
A fű! A fák! A föld! Egy hóembert gyorsan, mielőtt jaaaaj,
Jól van kész, az orr is és minden!
Vállad a fejemnek több mint elég,
Most érzem úgy, mintha egy kicsit elfáradnék…

_______________________________________

Végtelen Tér




Itt állsz szemben, de más a tér,
Nem mozog a Duna a medre helyén.
Ahogy szeretsz, a sros mást idéz elő,
Így szakad ki a térből az idő..

Végtelen lehetőség, mi van ha....?

Ha visszafelé pörög a film,
A szél hátrafelé fúj..
Én megyek hátrafelé,
S emlékem is visszafordul

S megölellek visszafelé
S a Duna felfelé folyik...
S közeledik születésünk,
Előtte egy halál, és egy másik életünk..

Látod most éppen így élünk, s végtelenül szeretünk, végtelenül szeretünk!
Az idő hajlik, mint egy faág, amit mi tépkedünk!
S bármelyik életedben jársz is most, üdvözlünk,
S mivel végtelen lesz, így örökké szeretünk, örökké szeretünk!

Ha megérzed, hogy nincsen véglet,
Ha másnak átadod,
Gyere velünk messze kérlek,
Az életet választod!

Communication Breakdown

A nő reggel blablablával ébred. Azt álmodta, hogy blablablablabla. Idejében elkészül, és elindul munkába. Blablablablabla blablabla, blablablablablabla blabla blablablablabla blablabla blablabla blablabla. Blabla, blablablabla blablablabla, blablablablabla, blablablablabla blablablablablablav blablabla, blablabla blablablablablablablablabla. Végül hazaér, és blablablablablablablabla blabla.

A férfi együtt ébred a nővel, ő szintén elkészül és tattara, tattarattara, aztán ő is munkába indul. Tattarattara tattarattara, tattarattarattara, tattarattarattara, rattarattarattara. Tatta, rattarattara, tattarattarattara tattarattara! Tattarattarattara tatta, rattarattara tattarattarattarattarattararara. Tattarattara, tattarattara tatta, tattarattaratta. Tattarattara tattarattara. Aztán hazaér, ahol a nő blablablával várja, és vacsorázni kezdenek... :

Ffi: (tattara... ) - Az ételt rágva gondolja magában a férfi...

Nő: (blablabla...) - A nő épp italt tölt magának mikor ez fut át rajta... Épp el akarja mondani, de előbb társasálgi hangon megszólal a férfi.

Ffi: Tattara... Tattarattara... Tattara tattarattara tattara.

Nő: Blablabla. Bla, blablablabla blablablablablabla, blablabla , blablablablabla blablablablablablablabla.

Ffi: Tattarattara?

Nő:Bla. Blablablabla blablabla blablabla blablablablablablablablabla blablabla, blablablablablabla blablablablablabla, blablablabla ,blablablablablabla ,blablablablablabla,blablablablablablablabla blablablablablablabla.

Ffi:Tattara tattarattara tattara, rattara tattarattara tattararattara tattarattara tattararattarattarattara, tattarattara tattara, tattara. Tattarattara, tattarattara, tattaratattaratarattara. - mondja oktatóan a férfi.

Nő: Bla blablablablablablablabla blablablablablabla blablablabla blabla! - Válaszol ingerülten a nő.

Ffi: Tattarattarattara! - Szögezi le ellentmondást nem tűrve a férfi.

Nő: Blablalblalbla - válaszol szemrehányóan a nő.

Ffi:Tattara! - Mondja felemelt hangon a férfi, evőeszközeit nyomatékosan az alig megkezdett étel mellé teszi azt jelezve, hogy elment az étvágya.

Nő: Blablablablabla! Blablabla! - E pár szó kiszakad a nőből, hirtelen feláll és a hálószoba felé indul.

Ffi: TATTARATTARA! - Üvölti a férfi, mire a nő megtorpan a szobaajtóban és lassan megfordul.

Nő: Bla.. Blablabla... Blabla... - suttogja elhaló hangon, mire a férfi még ingerültebb lesz.

Ffi:TATTARATTARATTARATTARA! TATTARA! TATTARA! TARRRRRRRRRR!

Ezek után már a nő sem tudja magában tartani...

Nő: BLABLABLABLABLABLABLA!!! BLABLABLABLABLA!! BLABLABLABLA!! BLA! BLAAAA! - Kiáltja már zokogva a nő, és a hálószoba helyett a fürdőszobába siet, becsapja maga után az ajtót, be is zárja és bekuporodik a kádba... ( bla... bla... bla... blablabla... bla... blablabla....)- gondolja magában zokogás közben.

Ffi: TATTARATTARATTARA!! TAAAATTTARAAAA! - Üvölti tovább a férfi az immáron a zárt fürdőszobaajtónak. Még fél percig üvölt szünet nélkül, aztán hirtelen elhalkul, mert eszébe jut, hogy késő van és a gyermek valószínűleg már alszik... Megfog egy üveg bort és kimegy az erkélyre.

Egy szobával arrébb.
Gyermek: ( Töttörö... töttöröttörö... Tattarablablabla! Tattabla... tö... töttörö... tö.. )- gondolja az ágyában fekve, közben szemét törölgeti, és érzi, hogy másnap reggel mikor anyukája iskolába viszi, rossz kedvű lesz és kiabálni fog majd vele.

Összeesküvés elmélet - Mesterfokon

Alcím: Rendszer fenntartási eszközök

A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb szemszög, melyekkel jobb, ha tisztában vagyunk...
( Mindenki szíve joga, hogy hogyan fogadja be ezeket, innen nézve az UFO-kon kívül több mint könyörtelen ízűek, lévén, hogy nap mint nap tapasztaljuk őket közvetetten és közvetlenül is. )

Az első gyöngyszemünk aaaz:

• Élelmiszeripar!

Amíg az ember önmagának teremtette elő a földi létéhez szükséges "javakat", addig nem volt semmi baj. Répa, répa, és répa közt is van különbség. Ma, az élelmiszerek előállítása a természet lehető legkisebb részvételével történik, a cél pedig gyakorlatilag a természet kizárása a folyamatból. Induljunk ki legfelülről, a természetes állapotból:

Az ember áll úgymond a táplálkozási lánc csúcsán. Ez nem azt jelenti, hogy a természettől független. Sőt épp ellenkezőleg, mi emberek függünk a legjobban a természettől, mivel a mi lelkünk megnyilvánulása, a mi testünk a legbonyolultabb megjelenési forma a Földön, ezért a mi létünkhöz van kötve a legtöbb feltétel. A természet minden egyes kis részletére szükség volt és szükség van ahhoz, hogy mi élhessünk.

A természethez való közvetlen kapcsolatunk az anyagcserében nyilvánul meg. Létünk egyik alapeleme a táplálkozás, így a táplálék előteremtése, "kinyerése" a természetből.

Az élelem legtisztább előállítási formája az emberi kéz, és állati erővel kitermelt élelem. Először (ha még ismeretlen ez a jelenség), furcsának tűnhet, hogy egy növénynek bizony nem mindegy, hogy emberi kéz/állati erő vagy gép termeli ki. Így nekünk sem mindegy, mivel létfenntartásunkért termeljük ki, ezen felül pedig az sem mindegy, hogy egyáltalán kitermelik-e vagy mesterségesen előállítják...

Energetikai szempontból egy növény ugyanolyan függésben van tőlünk, mint mi az általa előállított oxigéntől. Egy növény, pl. az említett répa akkor lesz tápláló, energiában gazdag, és egészséges az ember számára, ha maga az ember illetve az ember állati erő segítségével "felneveli" azt. Az ember és a növény közt történő energia-áramlás ennek az oka. A növények érzékenységének szemléltetésére végeztek egy kísérletet a közelmúltban. ez a következőkből állt:

Két ugyanolyan típusú növényt, jelen esetben két fikuszt két külön teremben helyeztek el. Az egyik növényt olyan emberek öntözték és nevelték, akik azt az utasítást kapták, hogy szép szavakkal beszéljenek a növényhez. A másik növényt értelemszerűen szidták és negatív jelentésű szavakkal illették minden egyes alkalommal, amikor öntözésére került sor. Ennek eredményeképp rövid idő elteltével a dicsért, szép szavakkal illetett növény élettől duzzadva növekedett, ideálisnak mondható egészségi állapotnak örvendett, míg a szidott növény rohadásnak indult, levelei elszáradtak, és hamar életképtelenné vált. Továbbá a szidott növényre kötött EEG azt mutatta (gyakorlatilag ugrálni kezdett a mérőtű), hogy a növény már akkor érezte "gondozójának" a jelenlétét, amikor az húsz méterre tőle belépett az ajtón. Mondhatni már akkor rettegni kezdett, amikor félelme forrásával egy légtérbe került.

Ezen példa alapján elmondhatjuk, hogy a növények óriási mértékben függnek az emberi illetve állati jelenléttől. Tehát a gépek segítségével előállított élelem eleve kisebb tápértékkel, és energiával rendelkezik, ezzel egy lépéssel közelebb kerül a "szürküléshez".
A génmanipulálással, a rengeteg mesterséges fertőtlenítővel és a növekedésserkentőkkel tovább rombolják a növények életét, így ha mi azt megesszük, korántsem lesz az tápláló, sőt minden ami rossz benne, az közvetett módon belénk kerül. Az még a jobbik eset, ha termesztett élelmiszerről van szó.

El is jutottunk az előállított élelmiszerekhez, melyek a legveszélyesebbnek mondhatók számunkra. Hisz a mai készítmények nagy többsége nem természetes anyagokat tartalmaz, hanem utánozzák azokat a szintetikus anyagokkal. Ezzel alapszinten tisztában vagyunk, az E255, E345, a sok-sok E jelzésű anyag ismerősnek hat számunkra. A rengeteg szinezék, tartósítószer, adalékanyag egytől egyig szintetikus eredetűek, nincs közük a természethez. S jön a költői kérdés: Az élelmiszeripar miért árul olyan termékeket, melyek tele vannak mérgező, az emberre és minden élőre káros anyagokkal? Mert OLCSÓ. Aki ebben a társadalmi rendszerben profitorientált céget alapít, annak nem az az érdeke (99%), hogy minőségi terméket nyújtson.

A növények termesztésén kívül az állattenyésztés terén is hasonló a helyzet. Itt legjobb példa a baromfiipar. A szárnyasokat ipari mennyiségben, testüknél alig nagyobb ketrecben tárolják, egy épületben sokezer társukkal együtt. Kezdetben a sok kis csibét szétválogatják nemük szerint, a lányok élve maradnak a fiúkat elgázosítással megölik, mert nincs rajtuk nagy haszon, nem tojnak.
Egy csirke élettartama meghaladja a 10 évet, ellenben az ipari tenyésztésnél, egy felhízlalt, felturbózott csirkét már 38 naposan levágnak. Olyan sűrűn, és annyira etetik ezeket a szárnyasokat, hogy 38 nap elteltével elérik a vágósúlyt. Nagy többségük alig tud megállni a saját lábán a gyors hízás és növekedés miatt. A beléjük tömött táplálék minőségéről ne is beszéljünk. A leghátborzongatóbb pedig az, hogy az állat már kezdettől fogva érzi, hogy le fogják vágni. Így mikor mi megesszük ezen állatok húsát, akkor félelmük, és negatív rezgéseik is szervezetünkbe kerülnek a húson kívül... Nem véletlen, hogy a hús megemésztéséhez több energiát használ fel szervezetünk, mint a növények esetében. Ha pedig megeszünk egy félelemmel teli, alig élő 38 napos levágott csirke vizes, halványszürke húsát, akkor jóformán több energiát használ fel szervezetünk annak megemésztésére, mint amennyi energiát nyerünk a táplálékból. A többi élelmiszerrel sem járunk jobban.

Azért nem egészségesek az ételek, mert a tiszta, tápértékben gazdag táplálékon nincs annyi haszon, és előállításuk jóval drágább.
Az élelmiszer ipar célja az, hogy minél hamarabb minél nagyobb mennyiségben, minél olcsóbban állítsa elő az élelmiszert, tehát ki van zárva a természetes minőség, mert az egyéb költségekkel is jár. Az emberi tényező már rég nem számít. A legolcsóbb, legegyszerűbb, legkönnyebben előállítható anyag pedig nem az egészséges étel, hanem a szintetikus élelmiszer, így az élelmiszeripar ezt használja szinte minden téren.

A szintetikus anyagok elrettentő hatásának legjobb példája az emberi test lebomlási ideje. Több kísérletet végeztek ez ügyben, köztük amerikai titkosszolgálatok is, hogy egy esetleges bűnügy esetében minél többet tudhassanak meg a "halottól"... ( különböző környezetben helyeztek el testeket, és egy idő elteltével megvizsgálták őket.) Korábban egy emberi test természetes lebomlása körülbelül fél évet vett igénybe ( Tehát míg csak a csontok maradnak ) . Ma egy átlagember teste 10-15 év elteltével indul természetes bomlásnak a szervezetben lerakódott szintetikus anyagok jelenléte miatt. Az emberi test kezd olyanná válni, mint a műanyag: hiába vagyunk élőlények, egyszerűen testünk nem bomlik le a természetben, olyan sok benne a "műanyag". Minél kevesebb természetes anyag kerül szervezetünkbe, annál tompábbak leszünk, és annál kevésbé vagyunk képesek figyelni és tartalmas tevékenységeket folytatni. Hisz a melóhoz nem kell "szépérzék".

Megérdemelnek a gyorséttermek egy pár mondatot. A sajtburgerekben és hamburgerekben lévő húsok ízét, és színét laboratóriumokban állítják elő, hogy minél étvágygerjesztőbb érzetet nyújtsanak számunkra. Egyes hosszúságú hasábburgonya darabok már-már a gigaméretű krumplikról való ábrándozásra sarkallnak, ám azok pépes, higított változatának csíkokban való kisütésének evésekor eszünkbe se jut az, hogy ez a krumpli látott-e vajon földet, napfényt és igazi krumplit.
Mindannyian tudjuk, hogy milyen a "mekis" kaja, ez már egy gúnynévnek is mondható már, és mégis azt és hasonlóakat eszünk nap mint nap. Nyilvánvalóan a gyorséttermek megálmodói tudták előre, és pont ezért vágtak bele ebbe az üzletbe, mert bizony akkor is esszük ezeket az "ételeket", ha tudjuk, hogy milyen mű voltuk van. A társadalmi rendszer pedig valósággal megköveteli ezeknek az étteremláncoknak a létezését, hisz a napi munkarend és felgyorsult életvitel közben sokkal kevesebb idő jut, és sokkal kevesebb időt és FIGYELMET fordít az ember a táplálkozására. A lényeg, hogy tele legyen a bendő... hogy mivel, azzal valójában nem foglalkozunk, "mert hát az íze az tök olyan".

( Aki mélyebben akar foglalkozni ezzel a gyorséttermi témakörrel, annak csak ajánlani tudom a Megetetett társadalom című filmet. )

Természetesen a szintetikus anyagok nem csak a gyorséttermek esetében népszerűek.
Vegyünk pl. egy yoghurtot. Rá van írva, hogy "hozzáadott élőflórát tartalmaz". Csak annyi itt a bökkenő, hogy maga a yoghurt a soksok baktérium áldásos hatásával jön létre. A boltokban kapható yoghurtokban szintetikus élőflóra található, vagyis bizonyos baktériumokat, mesterséges környezetben szaporítanak, és a termék előállításakor belerakják abba a valamibe, és így azt a valamit yoghurt néven piacra dobnak. Tehát a yoghurtnak köze sincs a tejhez, magához a yoghurthoz pedig pláne nincs.

A brutális, lélekölő reklámkampányok mellett a legmocskosabb fegyvere az élelmiszeriparnak a függés létrehozása. Egyes élelmiszerek olyan szintetikus anyagokat tartalmaznak, melyek szervezetünket függővé teszik tőlük. Testünk természetes folyamatait helyettesítik egy élelmiszerrel, mert az abban lévő mesterséges anyag átveszi a szervezetünk egy bizonyos szerepét, így állandó bevitelre van szükség ahhoz, hogy "jól" érezzük magunkat. Jelen példánkban egy yoghurt tipusról van szó. Kipróbálod, hogy majd jobb lesz az emésztésed (amivel nem lenne baj, ha nem kajálnál sok műanyagot, illetve a reklámok elültetik benned, hogy bizony te rosszul vagy ),ám az emésztésed javítása helyett még több szintetikus anyag kerül beléd, melyek akadályozzák a természetes emésztést úgy, hogy ők látják el azt, így a szervezetnek szüksége lesz ezen mesterséges anyag bevitelére, hogy működjön az emésztés. Ennek tudatában könnyen dobálóznak az "X napos visszafizetési garanciával", hisz ha abbahagyod a termék bevitelét, akkor az emésztésed nem fog helyesen működni, mivel a természetes folyamatok el lettek tompítva (tehát a mesterséges anyagokon kívül már a természetes anyagokat sem tudod megemészteni normálisan.). Persze, hogy nem fogod abbahagyni.

Az emberi szervezetnek minden, a természetben megtalálható anyaghoz, mely a szervezetébe kerül, ahhoz van egy kulcsa, hogy mit kell azzal tennie. Ennek érvényében megemésztjük az ételeket, szervezetünk kiválasztja a szükséges tápanyagokat, amik nem kellenek, azokat pedig kiűríti a szervezetből. Ám a mesterséges anyagokhoz nem kapott testünk "használati utasítást", ezeket nem ismeri fel, nem tudja se felhasználni, se normálisan kiűríteni, ezért felhalmozódnak. Jelenlétükkel védtelenekké válunk, hisz minden mesterséges anyag, ami szervezetünkbe kerül, az veszélyt jelent számunkra, mert önmagunkban képtelen vagyunk feldolgozni azt.
A kevés tápértékkel és rengeteg mesterséges anyaggal rendelkező élelmiszerek elgyengítik szervezetünket, így egyben szellemünk is tompul, könnyebben befolyásolhatóvá válunk, testünk védekezőképessége pedig lecsökken, így könnyebben megbetegszünk.

Ezzel el is érkeztünk az imént leírtak testvéréhez, ami nem más, mint aaaaaaaaaaa

• Gyógyszeripar!

A gyógyszeriparnak, a sok óriási gyógyszergyártó cégnek sajnos nem az a célja, hogy egészségesek legyünk. Mert ha egészségesek vagyunk, akkor kinek kell gyógyszer? Így szinte ki se kell mondanunk, hogy a gyógyszergyártó cégek akkor termelnek profitot, ha mindig van olyan, aki beteg, illetve ha minél több beteg van. Ha nem is hiszi el az ember, hogy direkt gyengítenek le minket, ez akkor is tudatosulni fog idővel, hisz a gógyszergyártó cég, ugyanolyan profitorientált cég, mint bármelyik másik.

Allergia? Harminc-negyven évvel ezelőtt még nem is létezett ilyesmi... Kicsit furcsa, hogy megjelentek az élelmiszerekben a szintetikus adalékanyagok, és fokozatosan megjelent az allergia, nem? Minél több "műanyag" van a szervezetünkben, annál allergiásabbak leszünk. Az allergia a természetben nem létező betegség, hisz a testünknek minden természetes anyaghoz van egy kulcsa. Így a probléma csak akkor állhat elő, ha mesterséges anyag van a dologban.
Legyen bármilyen allergiád, az azért van, mert a szervezeted elszokott a védekezéstől, legyengült a sok szintetikus anyag hatása, a szennyező környezet, és a természetellenes életvitel miatt. Testünk ezen életmód folytatásával fokozatosan elszokik a természetes védekezéstől.
Az allergiát bizony kitalálták. Társadalmunknak egy igencsak érdekes mellékhatása ez, melyet tudatosan idéztek elő, és tudatosan használnak fel. Elképzelni sem lehet, hogy ma már hány ember lehet allergiás a világon, és köztük mennyien vesznek rendszeresen allergia elleni gyógyszert.

Bizonyos állítások merésznek tűnhetnek, ám mind-mind apró fonalai annak a szövődménynek, ami a jelenlegi társadalmi rendszer, s mindnek forrása a lélektelenség. A pénz. Nyugodtan felteheti bárki magában a költői kérdést: Mire épül társadalmunk? Ezek után ha profitorientált multicégekről van szó, akkor nyugodtan elfelejthetünk minden alapvető emberi érzelmet és motivációt.

Allergiával kapcsolatban még meg kell említenünk a szerencsétlen parlagfüvet. A parlagfű virágának van egy olyan képessége, hogy megköti a levegőben lévő szennyező anyagokat. Pl. a szmogot. A szmog lerakódik a parlagfű virágára s porzáskor a szél viszi minden irányba. Ha parlagfűre vagyunk allergiásak, akkor bizony nem a viárgpor irritál minket, hanem az arra rárakódott szennyezőanyagok. Messze a nagyvárosoktól senki sem aggódik a parlagfű miatt.

A következő téveszme a rák. A rákot egy évszázaddal ezelőtt tudták többféle módon kezelni gyógyító hatással. Ma a kemoterápia az általános "gyógykezelés" rák esetében.
A kemoterápia állandóságának oka: Az olajfinomítás által keletkezik egy olyan fekete színű ragacsos massza (miután már benzintől bitumenig mindent felhasználtak közben), melyet korábban nem tudtak felhasználni sehol sem, ám a kemoterápiában később hasznosítani tudták. Ezen anyag egy fölösleg volt óriási mennyiségben, s miután felhasználási módot találtak, az ára így is alacsony maradt. Egy kemoterápiás kezelés több mint 100ezer forintba kerül, magának a kemónak pedig az alapanyaga ez az értéktelen massza, így óriási profitra tesznek szert vele a gyógyszergyártók és az olajiparosok. Ezek után csoda, hogy létező igazi gyógymódok nem kerülnek előtérbe? Ez a kis történet mesteri módon van elrejtve a szemünk elől.

A rákon tovább lovagolva eljutunk a C-vitaminhoz. A gyógyszertárakban található C-vitamin pirulák nem tartalmaznak igazi C-vitamint, csak egy módosított, előállított változatot, melynek nincs is olyan "jó" hatása, mint a természetes C-vitaminnak. Nem véletlen, hogy azt a hiedelmet keltették az emberekben, hogy ha túl sok C-vitamin kerül a szervezetükbe, akkor az ugyanolyan káros, mintha nem kerül be, betegséget okoz. Ez egy óriási nagy humbug, mivel a C-vitamin ami többek közt a paprikában is fürdik, az egy természetes anyag, tehát az emberi szervezet a fölösleges mennyiséget kiválasztja a szervezetéből, mint minden más egészséges anyagot, amire nincs szüksége. Arról nem is beszélve, hogy az állandó , nagy mennyiségű C-vitamin bevitele nemhogy egészséges, hanem egyenesen nagy mértékben csökkenti a rák, és egyéb súlyos betegségek esélyét. Nagy eséllyel lehet állítani, hogy az az ember, aki születésétől fogva megfelelő mennyiségű C-vitaminhoz jut, az nem lesz rákos. Persze az sem mindegy, hogy C-vitamint szed, de más szempontból nem él egészségesen.


A gyógyszeriparnak sikerült a függőségi szintet idáig a legmagasabb fokra fejlesztenie, mert elég ha csak ebbe a társadalmi rendszerbe születünk le, már potenciális fogyasztókká, betegekké válunk számára, hisz már a szülőnk sem egészséges már, illetve mire felnövünk, az életvitelünk eredményeképp garantáltan kiszolgáltatottá válunk a természetes és mesterséges betegségek számára. Még reklámoznia se kell magát a gyógyszernek, mert ha betegek leszünk, láttuk/nem láttuk a reklámot, venni fogunk gyógyszert. A Fizikai betegség tudatos felhasználása című bejegyzésben írtam a lelki szemszögből való gyúgyulás lehetőségeiről és törvényszerűségeiről, melyek tudatossággal óriási kapukat nyithatnak meg bennünk. Sajnos fizikai voltunk miatt, s mivel ilyen környezetben nőttünk fel, szervezetünknek szüksége van olykor a gógyszerekre a gyógyuláshoz.

És itt ki szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyszertudomány, mely ilyen fázisban van, nem eredendően megvetendő, hisz rengeteg élet válhatott teljessé a különböző hatóanyagok felfedezésével és megismerésével, csak éppen az azokat előállító cégek célja sosem az lesz, mint a feltalálóknak... Tehát minden, ami életünket segítheti, azt könyörtelenül felhasználják ellenünk. Ez a fogyasztói társadalom. Ez ennek a rendszernek az alapja. Minden felfedezés, ami segíthet, azzal kordában tudnak tartani minket. És fognak is.


Még említésre kerülnek a járványok és a különböző időszerűen előkerülő "népbetegségek" (influenza A-tól ZS-ig, és 1-től végtelenig), melyek egy izgalmas összeesküvés elmélet alapjai részben a gyógyszeripar, részben a hadsereg részvételével.

Itt el is jutottunk a következő gyöngyszemhez, minek a neve:

• Hadsereg/Politika! - és amibe belenyúl.

Hadsereg-Gyógyszeripar barátság.

Az allergia esete után már szinte ki se kell mondanunk, hogy bizonyos népbetegségek könnyen lehet, hogy szándékosan kerültek ki a laborból. A gyógyszeripar jobban fellendül, a hadsereg pedig kísérletezhet.
Bár a hadsereg sokkal tökösebb megoldásokat szokott ilyenkor alkalmazni:
néhány ártatlan települést bevonnak a buliba, rájukeresztenek egy vírust, és megnézik milyen hatással van a lakosokra. 2-3 alkalommal derült csak fény később az ilyen kísérletekre, márpedig a hadseregek titoktartásban nagyon is jeleskednek, szóval elképzelni sem lehet, hogy milyen módon és hányszor szórakoztak már az emberekkel világszerte.

Hadsereg-UFO barátság.

A figyelemelterelés legjobb eszköze a meghökkentő események tálalása és a gyanakvás felkeltése. Az esély nem nulla, hanem kevés azt az esetet tekintve, hogy már meglátogattak minket egy másik "bölcsőből", itt nagy szerepe van a fantáziának. A hadsereg jeles titoktartása még hosszú ideig fenntarthatja ezt az állapotot, így sokáig jó kis vérszegény scifi elméletek születhetnek majd belőle, melyek egyetlen mondanivalója, hogy ki leszünk csinálva. Előbb csináljuk ki magunkat, minthogy bárki benézne hozzánk...

Hadsereg és Politika gyermeke: a titoktartás.

Egy biztos. Sok mindenről fogalmunk sincs, hogy mit művelnek a "nagyokosok". A hadsereg titkai, fegyverektől génturkálásig mind jól el vannak rejtve előlünk. A média segítségével az alaphangulatot és tájékozottságot a politika nap mint nap formálgatja, hogy minél mozgathatóbbak legyünk.

Elég csak abba belegondolni, hogy a tudomány minden terén milyen szintű előrelépések történtek mondjuk csak az elmúlt ötven évben... Mi ebben a kis országban olyan "új" technológiát használunk, ami a tengerentúlon több éve megszokott már. A tengerentúlon pedig olyan technológiát használnak, amit a hadsereg jópár éve kifejlesztett és használt. A hadsereg olyan technikát használ, ami számunkra csúcstechnológiának tűnik, holott csak a jól bevált alkalmazott technikáról van szó. Ezután jönnek a hadseregben használt titkos fegyverek, melyek egy részéről tudunk, egy részéről nem, de már aktívan alkalmazzák őket. További szint az éppen kifejlesztett technika, ami a közeljövőben válik általánossá, és még pár fokkal később idővel eljutunk a hátborzongató, számunkra ismeretlen szinthez (holott jóformán már az előzőkről sem tudunk).

A politikai eszközök pedig talán még korlátlanabbak, hisz akármit képesek szimulálni a szemünk láttára, a média hangjával pedig felerősítik és belénk ültetik ezeket. Könnyen idéznek elő szándékos eseteket, melyeket véletlennek tüntetnek fel, továbbá létrehoznak ellenségeket, melyeket feltűnően semlegesítenek, vagy egymásnak uszítanak egy országon belül származás szerint embereket, esetleg több országot egymásnak uszítanak. Az emberi lélek makulátlan hiánya mindez.

• Bankok, pénzügyi rendszer, röviden.

Csak említésként, tőmondatok. Ez társadalmunk alappillére. Ha itt működnek a dolgok, akkor minden működik. A bankok nagyon ügyesen mutatkoznak be: Ha van pénzed, szeretnék ,hogy náluk tartsd, ha nincs, akkor pedig készségesen adnak. Milyen kedvesek, nem? Csak annyi a bökkenő, hogy a bankok célja, hogy minél több adósa legyen, mert ha tartozol valakinek, akkor a kezében vagy... Mivel adósként kiszolgáltatottá válsz, amit tőled "elvesznek", az a másik oldalt erősíti. Adósként függővé válsz a pénzügyi rendszertől, ami ezzel nagyobb tere kap. Ma, a számok világában sokkal nagyobb jelentősége van a mínusznak, mint a plusznak... Örül ha az ember nullán van. Egy fő hatása van a bankoknak: ha nem is gondolkodsz számokban, akkor ők segítenek, hogy abban gondolkodj, és beállj a klasszikus a sorba. Folyt köv.

• ÉS? ÉS! Összegzés.
  

Az ezek után már mindegy, hogy hány szempontból tudjuk még összekötni a szálakat, még sok tucat olyan szemszög létezik mely még több összefüggéshez vezet. A médiát magát, direkt kihagytam, azt szigorúan a lelki élet és fejlődés szempontjából szabad nézni, nem csak hatalmi eszközként.

Az ilyen, és ehhez hasonló elméletek/jelenségek azért fontosak, mert képesek az embert kicsit kiszakítani a mesterien eléjük pakolt látszatból, elültetve bennük a látszat felé való kételkedést, mely a tudatos élet egyik alapja.

Ezen jelenségek ismeretében könnyebben válunk szellemileg és testileg is függetlenné a mesterségesen végtelenített köröktől, melyeknek célja az állandósult állapot, ennek a rendszernek a fenntartása. Legyen szó politikáról, élelmiszerekről, gyógyszerekről, médiáról, bankokról, kereskedelmi láncokól, mind úgy működik és olyan módon, hogy megerősítse ezt a társadalmi rendszert, amiben világszerte élünk.

Számunkra az a legfontosabb, hogy oly módon éljük életünket, mellyel megteremtünk egy ember-központú állapotot, melynek forrása az emberi lélek, nem a fizikai erőlködés.
Az a különbség a látszatban élő emberek, és a már figyelő és tanuló emberek között, hogy míg előbbiek nem, utóbbiak tudják szomorúságuk forrását. Aki csak egy kicsit is ráébredt saját tudatára és nyitottan él, az tudja, hogy bizony addig nem lesz nyugta, míg nem követi a saját útját. Az egyén függő, hogy kinek mennyi időnyi tanulás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon (évek,életek). Amint valaki a saját útján kezd járni a személytelenné faragott körök helyett, annak épp csak elkezdődött a tanulási folyamata. S már önmagában azzal, hogy elindult a saját személyre szabott ösvényén, már ennyivel segít minden más emberen, aki még nem jutott el önmagában eddig. Most rendszer van, ez a társadalmi helyzet, amely nagyon veszélyes, de nem lehetetlenít el. A lehetőségek száma végtelen.

:)

Fizikai betegség tudatos felhasználása

Az egész természetesen az ismert megállapításból indul ki: Miszerint a test a lélek tükre (és fordítva), tehát ha valamilyen módon megbetegszünk, annak okát önmagunkban kell először megkeresnünk. Vajon mit "rontottunk" el? Mit kellett tennünk ahhoz, hogy a lelkünk ilyen módon nyilvánuljon meg? Mielőtt mélyebben belemennénk, elsőként azt a gondolatot dobjuk ki magunkból, hogy a betegség egy rossz dolog.
Külső megnyilvánulás terén, a felszínt tekintve jutottunk mindnyájan erre a megállapításra. Hisz elgyengülünk, egy ideig képtelenek leszünk folytatni az idáigi tevékenységeinket, egyszóval a betegség "akadályoz" minket, ebből eredően kerülni próbáljuk. Csak arra nem gondolunk, hogy míg a testünk beteg és szenved, képtelen az idáigi tevékenységekre, addig vajon belül, mélyen bennünk mi zajlik le? Mi van a lelkünkben ilyenkor? A lelki figyelmeztetésen kívül mi haszna van egy betegségnek, mondjuk egy tüdőgyulladásnak?

Természetes módon egy kialakuló betegség a tudatunk figyelmét változtatja meg. Az idáigi koncentrálásunk a külvilág felé lecsökken, s önmagunk felé irányul. A kifelé irányuló energiáinkat magunk felé fordítjuk, ami szinte azonnal bekövetkezik a figyelmünk önmagunkra való fordításával. Ilyenkor a lélek "összehúzódik", a külvilág felé való megnyilvánulásai lecsökkennek, és befelé fordulnak. Ez lehetővé teszi önmagunk közelebbi megismerését.

Az ilyenkor létrejött tudatállapot az egyik célja a betegségnek. Érzékelésünk megváltozik, érzékszerveink ingerküszöbe lecsökken, a legkissebb változásokat is fokozott mértékben tapasztaljuk meg. Legjobb példa a hideg-meleg érzet sűrű váltakozása, alacsony hőigadozáskor is, illetve a szaglószervi működés megváltozása. A sok váladéktól ugye szaglásunk tompul, viszont a szervi működés így sokkal érzékenyebbé válik ( kevesebb inger éri a szaglószervet, így az oda eljutó érzetek sokkal intenzívebben hatnak), ezért van olyan borzalmas íze pl. egy cigarettának ha betegek vagyunk (nem dohányzóként pedig pláne).
Megemlítendő még a rossz közérzet, émelygés, ingerültség és láz állapota, melyek mind-mind az önmagunk felé való fordulást serkentik, és egyenesen arányosan elterelik a külvilágról való figyelmünket.

Összegzésként: Létrejön az általános tudatállapotunkhoz képest egy független lelki állapot, melynek az én-központúság az alapja, így kapunk egy saját külső szemszöget, melynek segítségével az elgyengült szakaszban sokkal többet tudhatunk meg önmagunkról, ezen túl megtalálhatjuk betegségünk okát is, továbbá egyben felkészülünk életünk következő szakaszára (minden egyes betegség valaminek a végét és valaminek a kezdetét jelenti.). Ennyi, mindünk által tapasztalható következményt figyelmen kívül hagyva a betegség megoldását szintetikus szerek bevitelében látjuk?

Ezek után nem meglepő, hogy általában utálunk betegnek lenni. Nem elég annyi tudás, hogy egy baktérium vagy egy vírus okozta a betegségünket. Külön-külön mindenkinek az a dolga, hogy megismerje énjének azt a részét betegsége alatt, amellyel még elintéznivaója van. Amely beengedte testünkbe magát a BEtegséget.


Olykor szükség van külső természetes segítségre mely testünket fizikailag jobb állapotba hozza, mert míg nem vagyunk képesek elszakadni a fizikai valóságunktól, addig függők leszünk a fizikai léttől, tehát meggyógyulásunkhoz anyagi megoldásokra is szükség van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szervezetükbe bevitt anyagoknak természetes eredetűeknek kell lenniük.
Amennyiben képesek vagyunk a fizikai gyógymódon túlról tekinteni betegségünk forrását, akkor fel tudjuk használni ezt az állapotot lelkünk újabb szeletének megismeréséhez, és legjobb esetben külső segítség nélkül meggyógyulhatunk.

Tehát ha legközelebb "betegek" leszünk ( szebb szóval élve: változunk ), akkor tegyük túl magunkat nyűgösségünkön, tekintsük természetesnek, hogy kellemetlenül érezzük magunkat ( hisz mi okoztuk magunknak ezt a betegséget, nem más ), s e furcsa, szokatlan lelki állapotban figyeljük önmagunkat, a szükséges pihenésen kívül. Fogadjuk el, hogy most önmagunkkal kell foglalkoznunk, s fogadjuk el, hogy ha nem is láthatóan, de változáson megyünk keresztül. Amint nem tagadjuk meg a betegség által okozott megéléseket, láthatóvá fog válni számunkra énünk egy idáig ismeretlen szelete, mely megismerésével értékesebben, lelkileg tisztábban élhetünk majd tovább.