intro: vizsgaidőszak van, aztán írni köll a beadandókat, ezt épp ma írtam, hátha érdekes lehet számotokra:)
asszem ebből rendszert fogok csinálni és az érdekesebb témáimat kirakom ide, úgyis porosodik szegény blog mán egy éve...
____
Buddhista Etika dolgozat
2010/11 II.félév
A buddhista filozófia átültetése egy állam alkotmányába, avagy egy elképzelt ország kollektív bölcseleti indentitással.
Bevezetés
Államigazgatás
Oktatás (első mozdulat, második mozdulat, harmadik mozdulat)
Mindennapi élet (közbiztonság, természettel való kapcsolat, egészségügy)
Befejezés
Bevezetés
Úgy érzem igencsak érdekes szemszöget találtam a buddhista etika boncolgatására, mert a felvázolni kívánt helyzet rengeteg érdekes témát, és ütközési pontot generál arra, hogy a buddhizmus és a jelenkori világ kapcsolatát szemlélhessük.
Ennek a néhány oldalas dolgozatnak az alapötlete a következő: vegyünk egy fiktív államot, melynek az alkotmányát a buddhista alapfilozófia szerint alakították ki. Ezen ország vallása is a buddhista eszméken alapul, így e világi és spirituális szempont egyszerre érvényesül egy nemzetnél, melynek kultúrája és szokásai több száz év alatt beleivódtak a lakosokba. Ez az ország a jelenkori világban helyezkedik el, nem zárkózik el egyik földrész egyik országától sem, mégis megtartja egyéni mivoltát és saját hagyományait. Ezt azért fontos leszögezni, mert a Távol-Keleten noha vannak olyan országok, amik hagyományai mélyen a buddhizmusban gyökereznek, ám ezek védtelenek a globalizációval és a kapitalizmussal szemben, így fokozatosan elveszítik gyökereiket és lassan alaktalanul, kiszolgáltatva fognak heverni minden külső behatás előtt. Bár ez nem csak a Távol-Keletre igaz, minden földrészen található ilyen ország, ezért fontos megkülönböztető jelként megemlíteni a hagyományok és egyéni mivolt őrzését, mert így lehet megvalósítani és fenntartani egy ilyen államot, ami nem zárkózik el a külső dolgoktól, de ugyanakkor nem azt tartja mérvadónak, hanem marad a saját nyelvénél, szokásainál, megoldásainál. Ez majdnem lehetetlen, de most legyen így...
Ezt a fiktív országot össze lehet hasonlítani a jelenkori államformákkal és nemzetekkel, hogy vajon milyen alapvető különbségek lennének ezek között a rendszerek között és a különböző nemzetek lakosai között? Ez egy olyan ötletnek tűnik számomra, ami 30-40 oldalas terjedelemben sem biztos, hogy teljes lenne, így csak vázlatszerűen a lényegre fogok koncentrálni.
Természetesen ez az utópia az alaptanításokból indul ki, nem szigorúan a szerzetesi fogadalmakból és szabályzatból, hiszen akkor az egész ország egy nagy kolostor lenne, aminek a lakossága folyamatosan csökkenne a nemi élet kizárásával. Tehát összességében a szigorú szabályoknál világibb szemszöget képvisel ez az elképzelt világ úgy, hogy egy egész nemzet ezek alatt a szabályok alatt élhessen.
Mint ahogy Buddha maga mondta: a Dharma ami rajta keresztül erre a világra jött, nem egy vallás, és ő nem egy Istenség, sőt ebben a „nem vallásban” semmilyen Istenség nincsen, ez csupán a megszabadulás módszere, az aranyközép-út, mely a megvilágosodás felé vezető ösvényt teszi láthatóvá és járhatóvá, hogy végül mindennemű szenvedéstől megszabaduljunk. Ehhez hűen Buddha megkérte követőit, hogy amint bekövetkezik a változás, és ő elhagyja ezt a világot, akkor hagyják őt elmenni, ne ábrázolják őt semmilyen formában, csak a Tant örökítsék tovább úgy, ahogy az megnyilvánult.
Na most több mint két ezer év távlatából nagyon is látható, hogy a buddhizmus óriási változásokon ment keresztül. Úgy tűnik bármi jelenik meg a világban, olyan formát ölt idővel az emberek előtt, amilyennek ők akarják látni azt, így lett a világ számára a buddhizmus is egy vallás. Ez a vallás több ágra szakadt, nemzetektől és nézetektől függően sok irányzat alakult ki. Szerintem ezek mindegyike (a zentől a tibeti vonalig kivétel nélkül) nagyon fontos és egyáltalán nem zárják ki egymást. Összetartoznak, a forrásuk ugyanaz, csupán a lehetőségek száma nőtt meg a felismerésekhez vezető úton. Ezért ebben a dolgozatban nem ragadom ki egyik irányzatot sem, mindezeket egy egésznek tekintem, s ennek az egynek a magjából indulok ki, az alaptanításokból.
Államigazgatás
Szerintem az államigazgatás a Sankhához hasonlóan jönne létre: úgy tűnik a spirituális közösségek hierarchikusak, ám ez csak akkor kap valódi létjogosultságot, ha a közösségen belül van olyan lény, aki beérkezett, és középen áll mind önmagában, mind a világban ( pl. Buddha, Dalai Láma, stb. ). Hiszen csak olyan ember lehet a központ, aki mindezt minden pillanatban megvalósítja. Itt el is jutottunk az első alapvető kérdéshez:
A lemondás tekintetében és az anyagi javak elengedése esetében egy buddhista szerzetes minden ilyen világi folyamatból kivonja magát. Szerintem ez egy felébredett lénynek nem jelenthet nagy problémát: mint ahogy egy bódhiszattva itt marad, hogy segítsen minden érző lényt a szenvedéseitől való megszabadulásban, úgy egy olyan szerzetes, aki már beérkezett, miért ne maradhatna a létforgatagban állandó éberséggel és miért ne vegyen részt aktívan a világ anyagi részében, ha úgymond már átlátja a „Mátrixot”? Hiszen valójában csak egy ilyen lény képes helyesen cselekedni egy nemzet érdekében úgy, hogy a cselekvés nem kötődik már az énjéhez, ellentétben egy mai politikussal aki a zűrzavarból egyáltalán nem, vagy csak alig lát ki, a döntéseinek a következménye pedig nem csak a saját életére, hanem akár emberek millióira, vagy milliárdjaira is hatással van (mindezt lehet, hogy jó szándékkal teszi közben...). S ahogyan zűrzavar uralkodik benne, mert a cselekedetei a korlátolt egyéniségéből indulnak ki, így tetteivel aktívan részt vesz abban, hogy kint is zűrzavar, vagy még nagyobb zűrzavar legyen. Ez a világ azért tart itt ahol most, mert a főbb személyek, akik a legnagyobb hatással vannak életünk változásaira, saját maguk miatt korlátolt emberek, akikből többségében, vagy teljesen hiányzik a bölcsesség és belátás képessége. A mai világgal ellentétben, az elképzelt országunkban olyan személy/személyek kapnak világformálási pozíciót, akik egyben spirituális vezetők is, és mentesek az önzés homályától és a vak hittől egyaránt. Ez az egy személy és még néhányan alkotják a Bölcsek Tanácsát. Egytől egyig olyan emberek, akik nem az elhitetéssel és elképzelésekkel kapnak hatalmi pozíciót, hanem olyan emberek, akik már egyáltalán nem ragaszkodnak a hatalomhoz, az anyagi javakhoz, az irányításhoz, így tetteik mentesek a „rossz gyümölcsöktől”, mentesek saját önös korlátolt elképzeléseiktől.
Ugyanez az elv érvényes az állam minden területére: a mezőgazdaságtól az iparig.
Képzeljük el, hogy milyen hatékonyságot jelenthet az, ha a spirituális felébredés párosul az értelembeli tudással, az olyan információhalmazzal, ami szükséges egy bizonyos fajta pozíció ellátásához! Adott esetben pl. egy olyan közgazdász, aki lelkileg beérkezett. Ezzel láthatjuk, hogy nem akarom megtagadni a jelenlegi társadalom struktúrájának alappilléreit, mint pl. a világgazdaságot, hanem csupán párosítani szeretném az szellemi érettséggel és bölcsességgel, amik egyesülése szerintem biztos, hogy átformálná valamilyen szinten az említett rendszert, de nem szüntetné meg, csak élhetőbbé alakítaná, melynek következtében nem az önös érdek lenne a mozgatórugó, hanem a közösségvállalás és közösségi élet.
Mert láthatónak a kapitalizmus az önzésre épül. A kapitalizmus maga az autó, az önzés az üzemanyaga ,a pénz pedig a motorja. Az emberekből alapvetően az önzés a reakcióját váltja ki a pénz, szóval, ha behelyettesítenénk az önzés helyére a közösséget, akkor ugyanúgy működne szerintem mint korábban, csak előre meg nem jósolható átalakuláson menne keresztül. Át kell alakítani a motort, hogy ne benzinnel működjön, hanem vízzel. A pénz ne a korlátolt egyént szolgálja, hanem a közösséget, ami spirituálisan és világi szempontból nincsen félrevezetve
Oktatás
Ahhoz, hogy az előbbiekben leírt helyzet megvalósulhasson, a lakosságnak számos belső mozdulatra van szüksége, amihez viszont megfelelő környezetre van szükség.
Az oktatás, a tanulás nem az oktatási intézményekbe való bekerüléssel kezdődik, hanem a születéstől fogva.
Egy gyermek teljesen ki van szolgáltatva a környezetének, ahova beleszületik: számára a szülei az Istenek, az emberek példái, akiktől mindent megtanul, amit lát. Ők az elsődleges csatorna számára a külvilág felé, tőlük merít mindent.
Első mozdulatra
Így a szülők lelki alkatának minősége az első és legfontosabb tény, ami meghatározza egy gyermek jellemét és leendő rugalmasságát. Mindenkinek vannak hozott dolgai és jellemvonásai születésétől kezdve, ám korántsem mindegy, hogy egy vak, és tudatlan környezetben találja magát így az ember, vagy pedig egy világos, éber és nyitott világban.
És itt az anyagi szempont csupán másodlagos szereppel bír, a következők miatt: a gyermekek nem csak az anyagi javakban, és radikális esetben az élelemben szenvedhetnek hiányt, hanem főleg és elsősorban szellemi szinten. A lelki töltetek, pl. a szeretet nélkül már szinte teljesen mindegy, hogy egy gyermek gazdag vagy szegény környezetben nő-e fel, mert szeretet, türelem és együttérzés nélkül egyaránt korlátolt és beszűkült tudatvilággal és énképpel fog a világban barangolni. Belső fejlődést tekintve szeretet nélkül mindegy, hogy egy ember gazdag-e vagy sem, mert továbblépését nem az anyagi vonzatok határozzák meg valójában- csak ő erről az esetek többségében nem tud. Itt látható, hogy jelen világunkban a családok biztonsága szinte csak az anyagi javakban van meghatározva. Olyannyira erős ez a szempont, hogy háttérbe szorítja a lelki biztonságot, ami nélkül egy haza sem tud otthon lenni igazán. S ennek a fordítottja szintén működik: lehet teljes az élete egy családnak úgy is, hogy olykor nélkülöznie kell. Mert biztonságukat nem a külső, állandóan változó és mulandóságra ítélt világba helyezik, hanem az egyetlen helyre, ahol képesek változtatni, a szívükbe.
Az elképzelt országnak ez képezi az alapját: a közösségvállalással átitatott államigazgatás igyekszik a közösség javára lenni egyenlő szinten, a családok tagjai pedig igyekeznek fenntartani az állandó külső biztonságot, ám senki sincsen illúziókba ringatva. A változás elkerülhetetlen, minden múlandó ami körülvesz minket, így tudatában van mindenki annak, hogy lehet, hogy holnapról nehéz időszak fog következni, így a rugalmasság jelenti a biztonságot: az egyetlen dolog ami biztos a létforgatagban: a változás. Hát fogadjuk el az örök változás tanát, s így rengeteg szenvedéstől szabadítjuk meg magunkat, amit ráadásul tudattalanul családunkra és környezetünkre is átsugározzuk, akárcsak a jó dolgokat. Így a világ egyik legnagyobb problémájára egy buddhista alaptanítás egyszerű gyógyírként felel.
Második mozdulat
A második belső mozdulatot az alkotmányhoz és valláshoz hű oktatási rendszer képezi. Ez a rendszer nem korlátolt, hanem a buddhista tanítások mellett minden fontos dolgot integrál magába: a materiális világ formálásához szükséges tanításokat is tartalmazza, mint a jelenlegi rendszerben helyet kapó iskolai tantárgyak, továbbá magába foglalja a buddhizmuson kívüli bölcseleti forrásokat is, Krisztustól Bódhidharmáig, Manitól a jelenkori bölcsekig, Hamvas Bélán át Echart Tolléig, kivétel nélkül. Ez csak pár név, de megmutatja azt a spektrumot, ami valódi bölcseleti forrással rendelkezik. És itt már nem vallásokról és különböző filozófiákról van szó, hanem egy kollektív tudásról, ami nincs szétválasztva buddhizmusra és krisztusságra, stb., hanem egy egésznek tekinthető. Ez az oktatási rendszer nem tagad meg semmit: a legalantasabb materialista sóvárgásnak is teret enged, nem takarja el fejlődésben lévő gyermekek elől, mindent megmutat, és közben felmutatja a megoldásokat is és a helyes utat. Nem lehet tudni, hogy mi fog történni: lehet egy egész ország éber, lehet minden lakosa éber, ám az újszülötteknek ettől függetlenül végig kell járni a saját útjukat a felébredésig. Ezt a harmadik mozdulatban fejtjük majd ki.
Ebben a második mozdulatban a szülői figyelem mellé becsatlakozik ez az oktatási rendszer, melyben a gyermekek fokozatosan kezdik megtanulni az emberi természetet és elkezdik megismerni önmagukat. Közben természetesen ugyanúgy lehetnek gyermekek, játszhatnak, stb., semmi olyan korlátozás nem éri őket, ami esetleg a későbbiekben akadályként merülhet fel. Rendszer lévén keretek közé van korlátolva ez az oktatási struktúra, ám a rendszeren belül egy opciónak számít a rugalmasság is, így az egyéni tempó és érzékenység nem kerül uniformizálásra és beszűkítésre, tehát végül is a rendszer mégsem rendszer. A gyermekek otthonról és kintről egyaránt kapják a tölteteket, így mire eljutunk a harmadik mozdulathoz, fel lesznek vértezve mindennel, amire szükségük lehet.
Harmadik mozdulat
A harmadik mozdulat nem más, mint a gyermek öntudatra ébredése. Amikor elérik szellemileg azt a kort, amikor a szülők és az oktatás válláról a felelősség immáron a felnőtt gyermekekre száll, így elindul az egyéni út járása, aminek a megalapozása történt az eddigiek során. Ekkor már az ifjú számtalan olyan bölcseleti és gyakorlati tapasztalat birtokában van, ami a segítségére lehet: a buddhista pszichológián keresztül a krisztusi tanításokig, ám ezek ekkor kezdenek majd csak élni, amikor is az ifjú gyakorlati szinten kezdi ezeket a dolgokat megtapasztalni és idővel rálel arra az útra amit úgy érzi, hogy neki szabtak ki (amit valójában magának szab ki). Innentől kezdve ez a történet már egy befejezetlen könyv, amire mindenki egyénileg megtalálja a megoldását – mindezt úgy, hogy mögötte áll egy egész közösség, ami mindenben támogatja.
Mindennapi élet
Közbiztonság
Gondoltam pár szót mindenképpen érdemes szólni a közbiztonságról. Mint ahogy említettem hiába egy éber ország éber lakossággal, az újszülöttek egyéni útjai kiszámíthatatlanok, s minekután a hibák ugyanúgy a mindenség részét képezik, így az meg is nyilvánul időről időre egy, több, vagy akár sok embernél. Sőt, a legfontosabb gyakorlati tanulás a hibák elkövetéséből erednek, hiszen ekkor kapja az ember a legtisztább tükröt önmagával szemben.
Az ország erkölcsi mércéje a vallási és filozófiai alapokból ered, tehát a rossz tettek következményeit viselni köteles az elkövető, akárcsak más helyzetekben... Sokat boncolható téma ez is, én röviden foglalnám csak össze most: a legsúlyosabb tettek esetében sem lenne halálbüntetés, hiszen az élet tiszteletben tartása mindennél fontosabb, és szemben is helyezkedik a buddhista tanításokkal. Ellenben a szerzetesi elvonulás és lemondás noha kényszerűnek tűnhet egy „bűnössel” szemben, ám nem a rossz szándék a mozgatórugója, én legszívesebben minden ilyen bűnöst elküldenék egy kolostorba, ahol előbb utóbb szembesülne tetteivel és nincs annál nagyobb bűnhődés mint szembesülni saját magunkkal. Ami egyben a legnagyobb ajándék is, hiszen ezzel tudunk túllendülni a dolgainkon, ezzel tudunk fejlődni és változni. Itt sok erkölcsi szempont is felmerül, egy másik dolgozat keretében lehet kitérek majd rá.
Természettel való kapcsolat
Az élettér kialakítása az univerzum tisztelete és a természet felé való alázat jegyében alakulna ki. A technológiai szempont érdeke dilemma a buddhista etika szempontjából, hiszen Buddha idejében nem volt még olyan technikai fejlettség, ami kirívó lett volna. Ma viszont már abszolút fölénybe került a természettel szemben, és határozottan káros hatással van a környezetünkre, melynek oka nem a technológia, hanem annak rossz használata. A tudományok identitásának buddhista integrálásával megoldódna minden globális probléma a környezeti válsággal kapcsolatban: természetesen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden eddig leírt dolognak meg kell történnie, mert ehhez fel kell oldódnia a korlátolt egyén önző identitásának, az államigazgatás pedig közösségszempontúvá kell hogy váljon. Az élet tisztelete mindennél fontosabb, hiszen ha nem tesszük meg ezt a lépést, akkor elpusztítjuk azt a környezetet, amiben életképesek vagyunk. Az erdőket és a kék eget pedig semmilyen tudomány nem tudja pótolni. Ennek tükrében a technológiát szelektálni kell, nem megvetni vagy eltaszítani. Megvalósulhat úgy a legelképesztőbb jövő is, hogy közben a természet meggyógyul és érintetlen marad.
Egészségügy
Mint egy közgazdász aki spirituális éberséggel él, úgy elképesztő hatékonyságot tud képviselni a mai orvostudomány azzal, hogy a több ezer éves ezoterikus és ősi tanításokkal egyesül. Ezek nem különálló utak és lehetőségek, hanem mindezek egy egészet alkotnak, amik együtt képesek a legideálisabban az emberiség hasznára válni. Önismeret, spirituális fejlődés, energiaáramlás és gyógynövények, gyógyszerek, ezek együtt képesek az embert életben tartani. Minden bölcseleti forrás tisztában van ezzel, csak a jelenlegi világ nem. Ami szükségszerű, azt alkalmazni kell, de csak ha szükségszerű – Buddha is valahogy így fogalmazott.
Befejezés
Még számtalan apróság és kifejtendő dolog rejlik az idáig előhozott témákban, arról nem is beszélve, hogy még hány szemszögből közelíthetnénk meg ezt az utópiát. Én szerettem volna egy kicsit izgalmas környezetben néhány - a buddhista etikában sokszor taglalt kérdést feleleveníteni és esetlegesen megválaszolni. Úgy érzem ez többé-kevésbé sikerült, és lehetséges, hogy egyszer majd komolyabban kibővítem az idáig leírtakat.
2011.06.20 Gombocz Bence