Hold

A Hold a spirituális élet szimbóluma. Történjék bármi, csináljunk bármit "idelent", a Hold ugyanúgy fog lesni minket, és ugyanazt fogja sugallni: "Hmm... sok mindent nem tudsz még".

Többségében akkor találkozunk a Holddal, ha szerelmesek vagyunk... Minden cselekedetünk ami a szeretetből fakad, előbb utóbb a Holddal való találkozáshoz vezet. Mindannyian kimondhatjuk, hogy nincs olyan ember, aki "úgy" még nem merengett el a Holdat nézve... A szeretet maga pedig spirituális energia, méghozzá olyan intenzív és erős, hogy képes az éber tudatállapotot minden addigi megszokást eltiporva megváltoztatni.

Nagyon szép ez az egész önmagában, hisz ugyebár a Holdat teljes pompájában csak éjszaka láthatjuk, és legyen bármilyen indoka is annak, hogy nem alszunk éjjel (álmatlanság érzelmeink miatt, tanulás éjjel az utolsó pillanatban, barangolás és szórakozás az éjszakában, stbstb.), előbb utóbb belebotlunk a "kísérőnkbe", és legyünk bármilyen fáradtak, illumináltak, vagy szomorúak, a megszokott gondolkodásunktól eltérő felismeréseket tapasztalunk általa.
A Hold nem egy magyarázat, nem egy forrás, hanem egy jelkép, ami az emlékeztetés erejével bír.
A rengeteg csillag az égen pedig felerősíti mindezt, és az ismeretlen felé nyúló kiváncsisághoz vezet. Így jött létre a Föld, a megismerhető és megfogható alap ellentéte, maga az Ég, mely mindig az ismeretlent, az Istent, a felsőbbrendűséget fogja jelképezni. Tehát ami alattunk van az stabilitást biztosít, ami felettünk van, az pedig motivációt a fejlődésre. Mert minden ami ismeretlen, az az emberi lélek számára új megismerést jelent.

El is érkeztünk ahhoz a felismeréshez, hogy minden (legyen az elképzelés, vagy akár vallás) ami megtagadja valaminek a létezését, az egy bizonyos idő elteltével az ember számára akadályozó tényezővé válik. Mert a tagadás nem a létet szünteti meg, hanem ellenkezőleg: éppen hogy kihangsúlyoz és körülhatárol valamit, ám azt elfogultan megveti és megakadályozza az embert annak megismerésére, így egy természetes folyamatot ismét körforgássá alakítva át. Hogy érthető legyek: Ha valamit megvetünk, megtagadunk és kerülünk, akkor akarva-akaratlanul idővel újra találkozni fogunk vele életünk során. Ha éppen éber állapotunkban nem kerülnek elő ezek a "tagadások", akkor az alvás állapotában, magában az álmokban formálódnak majd meg, tehát ha valamit megtagadunk, akkor az mindenképp utol fog érni minket addig, míg nem ismerjük meg, és nem engedjük el. Mert az álmokban történő megismerések nem "csökkentett" változatai a valóságnak, hanem ugyanolyan hatással bírnak az emberi lélekre, mint az ébren megélt dolgok.

Ezekből fakadóan nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a fejlődő lelki élet alapja az állandó új ismeretlen megsimerése és megélése.

Köszönjük Hold és Ég, hogy minden nap emlékeztetsz minket erre.