Gombocz Bence_Mennyibe kerülsz?_2010_album

2010 Március 26 Péntek van, és épp tunkolom a netre az albumot:)
A dalszövegk az előző bejegyzésben olvashatók!

Az album pedig letölthető a következő megosztókon:

http://www.mediafire.com/?dznqnamjtmw

http://www.megaupload.com/?d=QUMPE4GV

http://www.zshare.net/download/742363192b3ef72c/

Illetve myspace minőségben meghallgatható a

http://www.myspace.com/gomboczbence oldalon


Az albumon lévő dalok 2006 és 2010 között jöttek létre, maga a felvétel pedig Február 1.-től Március 26.-ig tartott részletekben két helyszínen: a XI. kerületben elbújva, és a VIII. kerületben a gettóban:)).

A felvétel Török Zselenkszky Tamás (www.zselenszky.blogspot.com) segítségével készült, ő vokálozik az Aszpirin című dalban, illetve gitárvendégeskedik az Elengedés, Jövő-Emlék, és Az Ágyadon...(Ego dal) című szerzeményekben.
Az album ötödik számát, a versbetétet Tóth Bálint (www.balintmegen.freeblog.hu) jóbarátom követte el Evező című versével...

A felvétel és maguk a dalok nem jöhettek volna létre a barátaim nélkül...:
köszönöm nektek! persze sorrend nincs:)) :
Nap, Dorka, Adri, Dani, Ádi, Barni, Bálint, Krampi, Peti, Bari, Poti, Gábor, Else, Tamás (a dobos:D ), Marci, Apa, Anya, és mindenki más, aki hallgatodd, figyelt, szólt, segített, ölelt:)

Köszi srácok! most jön csak a Rock n Roll!:D

Lemez dalszövegek

http://www.myspace.com/gomboczbence

Hó végén netre kerül a lemez, addigis a dalszövegek álljanak itten névsor szerint!

_____________________________________________

Aszpirin


Felhők fáznak
széthasadnak
hideg könnyek hullnak..

Forró tavakra lelnek itt
Amiket emberi szív melegít.
Homokban ártatlan kezek nyoma
Kislány forró vizes haja..
A világ elcsendesül,
A gyermek a képzeletébe merül.
Vágyak virágoznak
Tündérek napsugarat fonnak
A felnőtt világ kibékül,
A gyermeki lélek felhevül...

Felhők úsznak
széthasadnak
hűvös könnyek hullnak..

Ruhák várnak rájuk itt
Vászont szerelmesek viselik
Srác szívében pihenő lány
Lány szemében pihenő srác
Föld s az ég összeér
Amikor két lélek összeég.
S a hely hol minden kitárulhat
Ahol Isten hajnalt varázsolhat
Maradj még, ne keresd,
Hiszen itt van a helyed...

Felhők lángolnak
széthasadnak
forró könnyek hullnak..

Kihűlt szívekre lelnek itt
A láz forrásig hevít
Szenvedjél, zokogjál
Bukjál el és tanuljál
Bukjon el benned minden ott,
Ami az önzésedbe sodort!

S angyalok ölelkeznek, lázálmodkor az ágyadban melletted fekszenek
S holnapok szeretkeznek, hogy megadják neked gyermeküket, a jövőt, amiben élni lehet
Az álmodóink felébrednek, hogy végre a valóságban is álmokat szőjenek
S egy szál virágot kap mindenki aki harcolni akar, hisz a büszkeség a legnagyobb emberi fal

Várlak én! - A holnapi sziklákon állsz
Én meg fogom a homlokod, érzem még tart a láz
Éjfél van, az újév megáld
S egy felhő virágot kap minden újszülöttünk, és a világ.

___________________________________


Az ágyadon… (ego-dal)

Az ágyadon a lepedő össze van gyűrve…
Búcsúzni jöttem, és mi lett belőle?!
Íme megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk, de van még amit elmondanék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!

Virágszirom, mely a nedves bőrt nem engedé,
Úgy simult a combod a lábam köré…
Egy nézéssel simán a falhoz szorítalak,
S összenő két a test mely egyet akar...
Mégis megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk ,de van még amit üvöltenék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!

Mégis megtörtént, amire nem is gondoltam még:
Elváltunk ,de van még amit üvöltenék:

Az ágyad most szakadna szét, ha velem lennél, és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne, csak is tőlem függnél!
A csöpp kis szád harapnám szét ha velem lennél és megőrülnél,
A lábad remegne, életed szétesne...

...csak is tőlem függnél...csak is tőlem függnél...
...csak is tőlem függnél...csak is tőlem függnél!

______________________________________

Elengedés

Remeg a szék, a falak szétválnak
Nekem nem kell a drog, így is eléggé kivagyok!

Földünk elmozdult, elcsúszott a kép.
A szavak késnek, így szóródnak szét.
Kérve kérlek! Hallgasd meg magad!
Minden éjjel állj ki a Hold alá

Az ég színe kék volt: csak nézz a szemembe.
Ha mozog a föld alattad, ülj az ölembe.
Egy hegy tetején üvöltsd, s a metrón, a héven, hol mentél
Mindenkinek súgd meg, hogy mennyire szerettél!

S nem tudni milyen színű az ég..

Földünk elfordult, felgyorsult a lét.
A könnyek késnek, nincsen jelenlét.
Várva várlak! Hogy tudatodra ébredjél,
Minden éjjel tisztulj a holnapért!

A Hold cseppekben, vakító fénnyel a földre hull,
A talajba szívódik, s Földanya sóhaja elhalkul,
A négy elem összhangja egy lekváros fánkban összpontosul
Test és lélek végleg egymáshoz viszonyul...
Most mikor feltétlenül szeretlek
Tisztán és hirtelen elengedlek

Már tudhatni milyen színű az ég

A lehulló Hold viharban ázunk,
S eper színű az ég,
A kezemmel takarom a szemed,
Tisztulj kedvesem!

Ellökted az ölelő fánkat,
Pedig együtt viselhetnénk szárnyat,
Elengedsz mindent szépen
S lesz egy kék folt az égen…

____________________________________

Földlakók

Lépések hangjai szállnak egy bolygó felszínén
Tapossa minden élőlény a földet, de hopp!
Valaki mindig pásztázza a felszínt a magasból
Sok-sok élet, örök lélek üvölt a föld alól!

Ahány lélek van annyi végtelen történet,
A régi szerelmek vissza-vissza térnek,
A sors vagy valami néha félretol,
Mégis mosolyogsz rá az ég alól...

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés,
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután!
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Mindenki akivel a buszon utazol a testvéred,
Bárhol jársz, bármilyen földet taposol otthonodnak érezd!
Mert az idegen föld a tágas űr, ahol kurva hideg van
Lesz idő, mikor felfedezzük, ha születik egy új szólam,
Dallamokat eregetünk néha így dobódunk fel
Ha így teszel a baj nem érhet, a halál így érjen el!

Az emlék száma nem kevés, már jól tudod, hogy milyen érzés
Ahogy kapaszkodunk az élet-fán, s a buszon látjuk egymást néhány délután
A lelkek száma nem kevés, mind jól tudjuk, hogy milyen érzés
Az élet otthona nem lehet más, az űrben így a Föld az egyetlen állomás!

Látom fent a szabad
Táblát, ott mindünknek marad
Hely, fény, és más egyéb
Olyan ami idelent nem kell még.

Lesz majd olyan ,hogy másról beszélsz,
Lesz majd olyan, hogy többet nem kérsz,
Előbb-utóbb felismered a szart,
És sokminden idelentről nem kell majd...

__________________________________________

Gondolat



Int. A halál az úton feléd int.
A szemedből kilopja a színt..
De előbb én bokán rúgom,
Ám a végzetet így csak elodázom..

Hazudsz a világról, ott többé nap nem kél!
Angyalok szívéből csendesen ömlik a vér..
Munkáját végző derék halál hadat üzen!
Bármit mondasz megszépül, s én elhiszem..

Így élünk – halunk – félünk, te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér.
Kerülünk – utálunk – félünk, nem nézünk a napra,
Mintha meguntuk volna azt, hogy nyugszik és kél..

Így élünk – halunk – félünk, te vagy az ember!
Testedben régóta látod: folyik a vér.
Kerülünk – utálunk – félünk nem nézünk a napra,
Mintha megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Mintha megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..
Megtudtuk volna, hogy miért nyugszik és kél..

______________________________________

Jövő-emlék

Csend. Csend. Álmokon túl, vágyakon túl
Látom a lelked és érzem, hogy te vagy a csend.
Lent. Álmokon túl, vágyakon túl
Látom, hogy végül ki marad fönt és lent.
Lent, álmokon túl, vágyakon túl, megint megelőzve,
Előbb mondom, előbb mondom..

..Szállj! Akkor is röpülj, ha fáj!
Talpad földet nem érint már…
Elbújunk a Hold mögé..

Lelked egy nyíló virág,
Téged tart minden ág..
Szállj el a csillagok mögé..

Akarat. Idegen földre lép! Háború lett és vér!
Ám a csillagok mögé nem ér...
A virág is elhervad egyszer! Harcoknak is majd vége lesz egyszer!
S egy csillag lehull, s visszatérsz…
Majd a föld alól mászok ki én! S majd a holnap romjain éldegélünk
Szép lassan leszáll az éj..
Az álmok visszatérnek, ám a gyűlölet ismét feléled,
Éppen hogy súgom, éppen hogy súgom:

Szállj! Akkor is röpülj, ha fáj!
Talpad földet nem érint már..
Elbújunk a Hold mögé…

De nem szállsz még tovább,
Mielőtt minden a fejére áll,
Bennetek nyomot hagyunk…:

Életre kél múlt s jövő-emlék
Oly sokszor vetített kép: te és én. 2x
Mi is éltünk egyszer rég!
S nekünk is édes volt a kép: te és én.

Míg ember él, jelenben él, múltjáról jövőjére néz.
Jelenre hullt jövő a múlt, sorsából még sosem tanult.. 2x
Míg……él.

____________________________________

Kötelék

A vonat helyén az utam járom,
A fülemben szól a blues
Mint a sín-nek, nekem is van párom
Csak az enyém, de nem mellettem húz...

A tegnapot már elhasználtam, egy újan után nézek
Vagyonom nincsen, zsebem sincs már rég
Csak a szívemből élek
Lelkem meghagyom a szélnek...

Repítsen bárhova, a lábam megvetem akárhol,
A kötelék nem szakadhat el, a lelkedet érzem mindenhol

Ölelés, pillantás,
Ébredés, elalvás,
Születés, meghalás,
Mindent érzek, amit csinálsz!

Szeretés, suttogás,
Ismerlek mint senki más,
A kis kezét, szép arcát,
Ismerem a gyermeked hangját...

...pillantás,
Ébredés, elalvás,
Születés, meghalás,
Mindent érzek, amit csinálsz!

Szeretés, suttogás,
Ismerlek mint senki más,
A kis kezét, szép arcát,
Ismerem a gyermeked hangját...

________________________

Mennyibe kerülsz?

A lelkem eladtam, testem már a tiéd, s mégis kapok levegőt!
Hogy bérbe vagy adva vagy el van adva az nem számít, a szabadságod a tét!
A szabadságod a tét…
A pénz világ hitelez mindenkit, mindenki azt hiszi, hogy minden eladó! Az érzelem az arcokra fagy,
S ekkor beléd botlanak „szia te micsinálsz, mennyibe kerülsz?” - dollár a szemük helyén.
Ám te túl drága vagy!

Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…

Kevesebb egyre a hely ahol végre kinyújtózhatsz, és elfekhetsz mellém…
Vigyázz oda ne lépj! - féltem az álmodat…
Mert ez a Föld már nem a miénk, a Holdat feldarabolták, s szedik be érte a pénzt!
Vége, elég volt, a napfény a miénk marad!
Mit szólsz ahhoz, ha nem hagyjuk hogy elpusztuljon ez az ölünkbe hullt világ…
hisz építésre kaptuk meg…
Mint a kapcsolatunk, amit sosem hagytunk el… Legyünk a példa, mi tisztán látható:
hogy nem vagyunk eladók!

Önfeledten jársz, vajon most ki szeret majd beléd?
Meztelenül vársz, hát most éppen én…                            2x
nem hagyom, hogy elmerülj és a félelemtől félj…

Az álmaid válaszd most, hisz általuk lehet a betonból újra föld.
Nem csak a karjaidban van erő, engedd, hogy lehessen a betonból újra föld!
Nem olyan nehéz hinni a mesékben, évezredek óta súgják, hogy ez is éppen az.
Mondom ne csodálkozz azon, hogy ha jó emberek között kivirágzik a beton…

______________________________________________________

Novella

Fekete jég, alatta tenger halkan elém
Fagyott Hold festi önmagát még egyszer!
Siklunk a jégen, szemben előttem
Meghal az árnyék: ráolvad a fény,
De megfagy a könnyed: fázik a fény,
Utánunk mindenki bocsánatot kért.

Ropog a hó, alattunk tényleg minden fehér,
Fél az ember, hallgat az ördög, kiált az Isten,
Észhez tér nem messze innen,
A benned, a bennem, a földben élő kövér,
Piszkos arcú élet, a pokolba tévedt,
De nem akarom, félek, szétesik a Hold,
Kezed fogom, szédülök s vágyak tépnek,
Lemaradok tőled, a földre ülök.

De nem azért tépnek a vágyak, hogy fájjon a szív
Csak nincs hely benned elég,
Váltsd valóra őket gyorsan,
Hogy elférjenek, ne szakadj szét.

Kisírt szemedből kifogyott könnyed jelzi
Hogy meghalni nem lesz elég. 2x
Akkor kiszállunk: szevasztok, viszlát!
S Tavasz után kiált a Tél..

Ekkor kiáltom:
Ki nem mer élni, üljön, Futok feléd!
Elesek, de azért a vágyam dobom feléd.
Elvétem, hideg hóval te nyakon találsz,
Földre ér a sálad, fehér lett minden kabát!
Rázom az ágat, s nyakunkba hullik a hó,
A cipőm is elázik, bassza meg így a jó!
A pólóm alá most végre hó kerül,
Gyorsan kóstold meg, hogy milyen ízű..

A hó! A jég! A szél! előbújik lassan, gyorsan nézd:
A fű! A fák! A föld! Egy hóembert gyorsan, mielőtt jaaaaj,
Jól van kész, az orr is és minden!
Vállad a fejemnek több mint elég,
Most érzem úgy, mintha egy kicsit elfáradnék…

_______________________________________

Végtelen Tér




Itt állsz szemben, de más a tér,
Nem mozog a Duna a medre helyén.
Ahogy szeretsz, a sros mást idéz elő,
Így szakad ki a térből az idő..

Végtelen lehetőség, mi van ha....?

Ha visszafelé pörög a film,
A szél hátrafelé fúj..
Én megyek hátrafelé,
S emlékem is visszafordul

S megölellek visszafelé
S a Duna felfelé folyik...
S közeledik születésünk,
Előtte egy halál, és egy másik életünk..

Látod most éppen így élünk, s végtelenül szeretünk, végtelenül szeretünk!
Az idő hajlik, mint egy faág, amit mi tépkedünk!
S bármelyik életedben jársz is most, üdvözlünk,
S mivel végtelen lesz, így örökké szeretünk, örökké szeretünk!

Ha megérzed, hogy nincsen véglet,
Ha másnak átadod,
Gyere velünk messze kérlek,
Az életet választod!

Communication Breakdown

A nő reggel blablablával ébred. Azt álmodta, hogy blablablablabla. Idejében elkészül, és elindul munkába. Blablablablabla blablabla, blablablablablabla blabla blablablablabla blablabla blablabla blablabla. Blabla, blablablabla blablablabla, blablablablabla, blablablablabla blablablablablablav blablabla, blablabla blablablablablablablablabla. Végül hazaér, és blablablablablablablabla blabla.

A férfi együtt ébred a nővel, ő szintén elkészül és tattara, tattarattara, aztán ő is munkába indul. Tattarattara tattarattara, tattarattarattara, tattarattarattara, rattarattarattara. Tatta, rattarattara, tattarattarattara tattarattara! Tattarattarattara tatta, rattarattara tattarattarattarattarattararara. Tattarattara, tattarattara tatta, tattarattaratta. Tattarattara tattarattara. Aztán hazaér, ahol a nő blablablával várja, és vacsorázni kezdenek... :

Ffi: (tattara... ) - Az ételt rágva gondolja magában a férfi...

Nő: (blablabla...) - A nő épp italt tölt magának mikor ez fut át rajta... Épp el akarja mondani, de előbb társasálgi hangon megszólal a férfi.

Ffi: Tattara... Tattarattara... Tattara tattarattara tattara.

Nő: Blablabla. Bla, blablablabla blablablablablabla, blablabla , blablablablabla blablablablablablablabla.

Ffi: Tattarattara?

Nő:Bla. Blablablabla blablabla blablabla blablablablablablablablabla blablabla, blablablablablabla blablablablablabla, blablablabla ,blablablablablabla ,blablablablablabla,blablablablablablablabla blablablablablablabla.

Ffi:Tattara tattarattara tattara, rattara tattarattara tattararattara tattarattara tattararattarattarattara, tattarattara tattara, tattara. Tattarattara, tattarattara, tattaratattaratarattara. - mondja oktatóan a férfi.

Nő: Bla blablablablablablablabla blablablablablabla blablablabla blabla! - Válaszol ingerülten a nő.

Ffi: Tattarattarattara! - Szögezi le ellentmondást nem tűrve a férfi.

Nő: Blablalblalbla - válaszol szemrehányóan a nő.

Ffi:Tattara! - Mondja felemelt hangon a férfi, evőeszközeit nyomatékosan az alig megkezdett étel mellé teszi azt jelezve, hogy elment az étvágya.

Nő: Blablablablabla! Blablabla! - E pár szó kiszakad a nőből, hirtelen feláll és a hálószoba felé indul.

Ffi: TATTARATTARA! - Üvölti a férfi, mire a nő megtorpan a szobaajtóban és lassan megfordul.

Nő: Bla.. Blablabla... Blabla... - suttogja elhaló hangon, mire a férfi még ingerültebb lesz.

Ffi:TATTARATTARATTARATTARA! TATTARA! TATTARA! TARRRRRRRRRR!

Ezek után már a nő sem tudja magában tartani...

Nő: BLABLABLABLABLABLABLA!!! BLABLABLABLABLA!! BLABLABLABLA!! BLA! BLAAAA! - Kiáltja már zokogva a nő, és a hálószoba helyett a fürdőszobába siet, becsapja maga után az ajtót, be is zárja és bekuporodik a kádba... ( bla... bla... bla... blablabla... bla... blablabla....)- gondolja magában zokogás közben.

Ffi: TATTARATTARATTARA!! TAAAATTTARAAAA! - Üvölti tovább a férfi az immáron a zárt fürdőszobaajtónak. Még fél percig üvölt szünet nélkül, aztán hirtelen elhalkul, mert eszébe jut, hogy késő van és a gyermek valószínűleg már alszik... Megfog egy üveg bort és kimegy az erkélyre.

Egy szobával arrébb.
Gyermek: ( Töttörö... töttöröttörö... Tattarablablabla! Tattabla... tö... töttörö... tö.. )- gondolja az ágyában fekve, közben szemét törölgeti, és érzi, hogy másnap reggel mikor anyukája iskolába viszi, rossz kedvű lesz és kiabálni fog majd vele.

Összeesküvés elmélet - Mesterfokon

Alcím: Rendszer fenntartási eszközök

A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb szemszög, melyekkel jobb, ha tisztában vagyunk...
( Mindenki szíve joga, hogy hogyan fogadja be ezeket, innen nézve az UFO-kon kívül több mint könyörtelen ízűek, lévén, hogy nap mint nap tapasztaljuk őket közvetetten és közvetlenül is. )

Az első gyöngyszemünk aaaz:

• Élelmiszeripar!

Amíg az ember önmagának teremtette elő a földi létéhez szükséges "javakat", addig nem volt semmi baj. Répa, répa, és répa közt is van különbség. Ma, az élelmiszerek előállítása a természet lehető legkisebb részvételével történik, a cél pedig gyakorlatilag a természet kizárása a folyamatból. Induljunk ki legfelülről, a természetes állapotból:

Az ember áll úgymond a táplálkozási lánc csúcsán. Ez nem azt jelenti, hogy a természettől független. Sőt épp ellenkezőleg, mi emberek függünk a legjobban a természettől, mivel a mi lelkünk megnyilvánulása, a mi testünk a legbonyolultabb megjelenési forma a Földön, ezért a mi létünkhöz van kötve a legtöbb feltétel. A természet minden egyes kis részletére szükség volt és szükség van ahhoz, hogy mi élhessünk.

A természethez való közvetlen kapcsolatunk az anyagcserében nyilvánul meg. Létünk egyik alapeleme a táplálkozás, így a táplálék előteremtése, "kinyerése" a természetből.

Az élelem legtisztább előállítási formája az emberi kéz, és állati erővel kitermelt élelem. Először (ha még ismeretlen ez a jelenség), furcsának tűnhet, hogy egy növénynek bizony nem mindegy, hogy emberi kéz/állati erő vagy gép termeli ki. Így nekünk sem mindegy, mivel létfenntartásunkért termeljük ki, ezen felül pedig az sem mindegy, hogy egyáltalán kitermelik-e vagy mesterségesen előállítják...

Energetikai szempontból egy növény ugyanolyan függésben van tőlünk, mint mi az általa előállított oxigéntől. Egy növény, pl. az említett répa akkor lesz tápláló, energiában gazdag, és egészséges az ember számára, ha maga az ember illetve az ember állati erő segítségével "felneveli" azt. Az ember és a növény közt történő energia-áramlás ennek az oka. A növények érzékenységének szemléltetésére végeztek egy kísérletet a közelmúltban. ez a következőkből állt:

Két ugyanolyan típusú növényt, jelen esetben két fikuszt két külön teremben helyeztek el. Az egyik növényt olyan emberek öntözték és nevelték, akik azt az utasítást kapták, hogy szép szavakkal beszéljenek a növényhez. A másik növényt értelemszerűen szidták és negatív jelentésű szavakkal illették minden egyes alkalommal, amikor öntözésére került sor. Ennek eredményeképp rövid idő elteltével a dicsért, szép szavakkal illetett növény élettől duzzadva növekedett, ideálisnak mondható egészségi állapotnak örvendett, míg a szidott növény rohadásnak indult, levelei elszáradtak, és hamar életképtelenné vált. Továbbá a szidott növényre kötött EEG azt mutatta (gyakorlatilag ugrálni kezdett a mérőtű), hogy a növény már akkor érezte "gondozójának" a jelenlétét, amikor az húsz méterre tőle belépett az ajtón. Mondhatni már akkor rettegni kezdett, amikor félelme forrásával egy légtérbe került.

Ezen példa alapján elmondhatjuk, hogy a növények óriási mértékben függnek az emberi illetve állati jelenléttől. Tehát a gépek segítségével előállított élelem eleve kisebb tápértékkel, és energiával rendelkezik, ezzel egy lépéssel közelebb kerül a "szürküléshez".
A génmanipulálással, a rengeteg mesterséges fertőtlenítővel és a növekedésserkentőkkel tovább rombolják a növények életét, így ha mi azt megesszük, korántsem lesz az tápláló, sőt minden ami rossz benne, az közvetett módon belénk kerül. Az még a jobbik eset, ha termesztett élelmiszerről van szó.

El is jutottunk az előállított élelmiszerekhez, melyek a legveszélyesebbnek mondhatók számunkra. Hisz a mai készítmények nagy többsége nem természetes anyagokat tartalmaz, hanem utánozzák azokat a szintetikus anyagokkal. Ezzel alapszinten tisztában vagyunk, az E255, E345, a sok-sok E jelzésű anyag ismerősnek hat számunkra. A rengeteg szinezék, tartósítószer, adalékanyag egytől egyig szintetikus eredetűek, nincs közük a természethez. S jön a költői kérdés: Az élelmiszeripar miért árul olyan termékeket, melyek tele vannak mérgező, az emberre és minden élőre káros anyagokkal? Mert OLCSÓ. Aki ebben a társadalmi rendszerben profitorientált céget alapít, annak nem az az érdeke (99%), hogy minőségi terméket nyújtson.

A növények termesztésén kívül az állattenyésztés terén is hasonló a helyzet. Itt legjobb példa a baromfiipar. A szárnyasokat ipari mennyiségben, testüknél alig nagyobb ketrecben tárolják, egy épületben sokezer társukkal együtt. Kezdetben a sok kis csibét szétválogatják nemük szerint, a lányok élve maradnak a fiúkat elgázosítással megölik, mert nincs rajtuk nagy haszon, nem tojnak.
Egy csirke élettartama meghaladja a 10 évet, ellenben az ipari tenyésztésnél, egy felhízlalt, felturbózott csirkét már 38 naposan levágnak. Olyan sűrűn, és annyira etetik ezeket a szárnyasokat, hogy 38 nap elteltével elérik a vágósúlyt. Nagy többségük alig tud megállni a saját lábán a gyors hízás és növekedés miatt. A beléjük tömött táplálék minőségéről ne is beszéljünk. A leghátborzongatóbb pedig az, hogy az állat már kezdettől fogva érzi, hogy le fogják vágni. Így mikor mi megesszük ezen állatok húsát, akkor félelmük, és negatív rezgéseik is szervezetünkbe kerülnek a húson kívül... Nem véletlen, hogy a hús megemésztéséhez több energiát használ fel szervezetünk, mint a növények esetében. Ha pedig megeszünk egy félelemmel teli, alig élő 38 napos levágott csirke vizes, halványszürke húsát, akkor jóformán több energiát használ fel szervezetünk annak megemésztésére, mint amennyi energiát nyerünk a táplálékból. A többi élelmiszerrel sem járunk jobban.

Azért nem egészségesek az ételek, mert a tiszta, tápértékben gazdag táplálékon nincs annyi haszon, és előállításuk jóval drágább.
Az élelmiszer ipar célja az, hogy minél hamarabb minél nagyobb mennyiségben, minél olcsóbban állítsa elő az élelmiszert, tehát ki van zárva a természetes minőség, mert az egyéb költségekkel is jár. Az emberi tényező már rég nem számít. A legolcsóbb, legegyszerűbb, legkönnyebben előállítható anyag pedig nem az egészséges étel, hanem a szintetikus élelmiszer, így az élelmiszeripar ezt használja szinte minden téren.

A szintetikus anyagok elrettentő hatásának legjobb példája az emberi test lebomlási ideje. Több kísérletet végeztek ez ügyben, köztük amerikai titkosszolgálatok is, hogy egy esetleges bűnügy esetében minél többet tudhassanak meg a "halottól"... ( különböző környezetben helyeztek el testeket, és egy idő elteltével megvizsgálták őket.) Korábban egy emberi test természetes lebomlása körülbelül fél évet vett igénybe ( Tehát míg csak a csontok maradnak ) . Ma egy átlagember teste 10-15 év elteltével indul természetes bomlásnak a szervezetben lerakódott szintetikus anyagok jelenléte miatt. Az emberi test kezd olyanná válni, mint a műanyag: hiába vagyunk élőlények, egyszerűen testünk nem bomlik le a természetben, olyan sok benne a "műanyag". Minél kevesebb természetes anyag kerül szervezetünkbe, annál tompábbak leszünk, és annál kevésbé vagyunk képesek figyelni és tartalmas tevékenységeket folytatni. Hisz a melóhoz nem kell "szépérzék".

Megérdemelnek a gyorséttermek egy pár mondatot. A sajtburgerekben és hamburgerekben lévő húsok ízét, és színét laboratóriumokban állítják elő, hogy minél étvágygerjesztőbb érzetet nyújtsanak számunkra. Egyes hosszúságú hasábburgonya darabok már-már a gigaméretű krumplikról való ábrándozásra sarkallnak, ám azok pépes, higított változatának csíkokban való kisütésének evésekor eszünkbe se jut az, hogy ez a krumpli látott-e vajon földet, napfényt és igazi krumplit.
Mindannyian tudjuk, hogy milyen a "mekis" kaja, ez már egy gúnynévnek is mondható már, és mégis azt és hasonlóakat eszünk nap mint nap. Nyilvánvalóan a gyorséttermek megálmodói tudták előre, és pont ezért vágtak bele ebbe az üzletbe, mert bizony akkor is esszük ezeket az "ételeket", ha tudjuk, hogy milyen mű voltuk van. A társadalmi rendszer pedig valósággal megköveteli ezeknek az étteremláncoknak a létezését, hisz a napi munkarend és felgyorsult életvitel közben sokkal kevesebb idő jut, és sokkal kevesebb időt és FIGYELMET fordít az ember a táplálkozására. A lényeg, hogy tele legyen a bendő... hogy mivel, azzal valójában nem foglalkozunk, "mert hát az íze az tök olyan".

( Aki mélyebben akar foglalkozni ezzel a gyorséttermi témakörrel, annak csak ajánlani tudom a Megetetett társadalom című filmet. )

Természetesen a szintetikus anyagok nem csak a gyorséttermek esetében népszerűek.
Vegyünk pl. egy yoghurtot. Rá van írva, hogy "hozzáadott élőflórát tartalmaz". Csak annyi itt a bökkenő, hogy maga a yoghurt a soksok baktérium áldásos hatásával jön létre. A boltokban kapható yoghurtokban szintetikus élőflóra található, vagyis bizonyos baktériumokat, mesterséges környezetben szaporítanak, és a termék előállításakor belerakják abba a valamibe, és így azt a valamit yoghurt néven piacra dobnak. Tehát a yoghurtnak köze sincs a tejhez, magához a yoghurthoz pedig pláne nincs.

A brutális, lélekölő reklámkampányok mellett a legmocskosabb fegyvere az élelmiszeriparnak a függés létrehozása. Egyes élelmiszerek olyan szintetikus anyagokat tartalmaznak, melyek szervezetünket függővé teszik tőlük. Testünk természetes folyamatait helyettesítik egy élelmiszerrel, mert az abban lévő mesterséges anyag átveszi a szervezetünk egy bizonyos szerepét, így állandó bevitelre van szükség ahhoz, hogy "jól" érezzük magunkat. Jelen példánkban egy yoghurt tipusról van szó. Kipróbálod, hogy majd jobb lesz az emésztésed (amivel nem lenne baj, ha nem kajálnál sok műanyagot, illetve a reklámok elültetik benned, hogy bizony te rosszul vagy ),ám az emésztésed javítása helyett még több szintetikus anyag kerül beléd, melyek akadályozzák a természetes emésztést úgy, hogy ők látják el azt, így a szervezetnek szüksége lesz ezen mesterséges anyag bevitelére, hogy működjön az emésztés. Ennek tudatában könnyen dobálóznak az "X napos visszafizetési garanciával", hisz ha abbahagyod a termék bevitelét, akkor az emésztésed nem fog helyesen működni, mivel a természetes folyamatok el lettek tompítva (tehát a mesterséges anyagokon kívül már a természetes anyagokat sem tudod megemészteni normálisan.). Persze, hogy nem fogod abbahagyni.

Az emberi szervezetnek minden, a természetben megtalálható anyaghoz, mely a szervezetébe kerül, ahhoz van egy kulcsa, hogy mit kell azzal tennie. Ennek érvényében megemésztjük az ételeket, szervezetünk kiválasztja a szükséges tápanyagokat, amik nem kellenek, azokat pedig kiűríti a szervezetből. Ám a mesterséges anyagokhoz nem kapott testünk "használati utasítást", ezeket nem ismeri fel, nem tudja se felhasználni, se normálisan kiűríteni, ezért felhalmozódnak. Jelenlétükkel védtelenekké válunk, hisz minden mesterséges anyag, ami szervezetünkbe kerül, az veszélyt jelent számunkra, mert önmagunkban képtelen vagyunk feldolgozni azt.
A kevés tápértékkel és rengeteg mesterséges anyaggal rendelkező élelmiszerek elgyengítik szervezetünket, így egyben szellemünk is tompul, könnyebben befolyásolhatóvá válunk, testünk védekezőképessége pedig lecsökken, így könnyebben megbetegszünk.

Ezzel el is érkeztünk az imént leírtak testvéréhez, ami nem más, mint aaaaaaaaaaa

• Gyógyszeripar!

A gyógyszeriparnak, a sok óriási gyógyszergyártó cégnek sajnos nem az a célja, hogy egészségesek legyünk. Mert ha egészségesek vagyunk, akkor kinek kell gyógyszer? Így szinte ki se kell mondanunk, hogy a gyógyszergyártó cégek akkor termelnek profitot, ha mindig van olyan, aki beteg, illetve ha minél több beteg van. Ha nem is hiszi el az ember, hogy direkt gyengítenek le minket, ez akkor is tudatosulni fog idővel, hisz a gógyszergyártó cég, ugyanolyan profitorientált cég, mint bármelyik másik.

Allergia? Harminc-negyven évvel ezelőtt még nem is létezett ilyesmi... Kicsit furcsa, hogy megjelentek az élelmiszerekben a szintetikus adalékanyagok, és fokozatosan megjelent az allergia, nem? Minél több "műanyag" van a szervezetünkben, annál allergiásabbak leszünk. Az allergia a természetben nem létező betegség, hisz a testünknek minden természetes anyaghoz van egy kulcsa. Így a probléma csak akkor állhat elő, ha mesterséges anyag van a dologban.
Legyen bármilyen allergiád, az azért van, mert a szervezeted elszokott a védekezéstől, legyengült a sok szintetikus anyag hatása, a szennyező környezet, és a természetellenes életvitel miatt. Testünk ezen életmód folytatásával fokozatosan elszokik a természetes védekezéstől.
Az allergiát bizony kitalálták. Társadalmunknak egy igencsak érdekes mellékhatása ez, melyet tudatosan idéztek elő, és tudatosan használnak fel. Elképzelni sem lehet, hogy ma már hány ember lehet allergiás a világon, és köztük mennyien vesznek rendszeresen allergia elleni gyógyszert.

Bizonyos állítások merésznek tűnhetnek, ám mind-mind apró fonalai annak a szövődménynek, ami a jelenlegi társadalmi rendszer, s mindnek forrása a lélektelenség. A pénz. Nyugodtan felteheti bárki magában a költői kérdést: Mire épül társadalmunk? Ezek után ha profitorientált multicégekről van szó, akkor nyugodtan elfelejthetünk minden alapvető emberi érzelmet és motivációt.

Allergiával kapcsolatban még meg kell említenünk a szerencsétlen parlagfüvet. A parlagfű virágának van egy olyan képessége, hogy megköti a levegőben lévő szennyező anyagokat. Pl. a szmogot. A szmog lerakódik a parlagfű virágára s porzáskor a szél viszi minden irányba. Ha parlagfűre vagyunk allergiásak, akkor bizony nem a viárgpor irritál minket, hanem az arra rárakódott szennyezőanyagok. Messze a nagyvárosoktól senki sem aggódik a parlagfű miatt.

A következő téveszme a rák. A rákot egy évszázaddal ezelőtt tudták többféle módon kezelni gyógyító hatással. Ma a kemoterápia az általános "gyógykezelés" rák esetében.
A kemoterápia állandóságának oka: Az olajfinomítás által keletkezik egy olyan fekete színű ragacsos massza (miután már benzintől bitumenig mindent felhasználtak közben), melyet korábban nem tudtak felhasználni sehol sem, ám a kemoterápiában később hasznosítani tudták. Ezen anyag egy fölösleg volt óriási mennyiségben, s miután felhasználási módot találtak, az ára így is alacsony maradt. Egy kemoterápiás kezelés több mint 100ezer forintba kerül, magának a kemónak pedig az alapanyaga ez az értéktelen massza, így óriási profitra tesznek szert vele a gyógyszergyártók és az olajiparosok. Ezek után csoda, hogy létező igazi gyógymódok nem kerülnek előtérbe? Ez a kis történet mesteri módon van elrejtve a szemünk elől.

A rákon tovább lovagolva eljutunk a C-vitaminhoz. A gyógyszertárakban található C-vitamin pirulák nem tartalmaznak igazi C-vitamint, csak egy módosított, előállított változatot, melynek nincs is olyan "jó" hatása, mint a természetes C-vitaminnak. Nem véletlen, hogy azt a hiedelmet keltették az emberekben, hogy ha túl sok C-vitamin kerül a szervezetükbe, akkor az ugyanolyan káros, mintha nem kerül be, betegséget okoz. Ez egy óriási nagy humbug, mivel a C-vitamin ami többek közt a paprikában is fürdik, az egy természetes anyag, tehát az emberi szervezet a fölösleges mennyiséget kiválasztja a szervezetéből, mint minden más egészséges anyagot, amire nincs szüksége. Arról nem is beszélve, hogy az állandó , nagy mennyiségű C-vitamin bevitele nemhogy egészséges, hanem egyenesen nagy mértékben csökkenti a rák, és egyéb súlyos betegségek esélyét. Nagy eséllyel lehet állítani, hogy az az ember, aki születésétől fogva megfelelő mennyiségű C-vitaminhoz jut, az nem lesz rákos. Persze az sem mindegy, hogy C-vitamint szed, de más szempontból nem él egészségesen.


A gyógyszeriparnak sikerült a függőségi szintet idáig a legmagasabb fokra fejlesztenie, mert elég ha csak ebbe a társadalmi rendszerbe születünk le, már potenciális fogyasztókká, betegekké válunk számára, hisz már a szülőnk sem egészséges már, illetve mire felnövünk, az életvitelünk eredményeképp garantáltan kiszolgáltatottá válunk a természetes és mesterséges betegségek számára. Még reklámoznia se kell magát a gyógyszernek, mert ha betegek leszünk, láttuk/nem láttuk a reklámot, venni fogunk gyógyszert. A Fizikai betegség tudatos felhasználása című bejegyzésben írtam a lelki szemszögből való gyúgyulás lehetőségeiről és törvényszerűségeiről, melyek tudatossággal óriási kapukat nyithatnak meg bennünk. Sajnos fizikai voltunk miatt, s mivel ilyen környezetben nőttünk fel, szervezetünknek szüksége van olykor a gógyszerekre a gyógyuláshoz.

És itt ki szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyszertudomány, mely ilyen fázisban van, nem eredendően megvetendő, hisz rengeteg élet válhatott teljessé a különböző hatóanyagok felfedezésével és megismerésével, csak éppen az azokat előállító cégek célja sosem az lesz, mint a feltalálóknak... Tehát minden, ami életünket segítheti, azt könyörtelenül felhasználják ellenünk. Ez a fogyasztói társadalom. Ez ennek a rendszernek az alapja. Minden felfedezés, ami segíthet, azzal kordában tudnak tartani minket. És fognak is.


Még említésre kerülnek a járványok és a különböző időszerűen előkerülő "népbetegségek" (influenza A-tól ZS-ig, és 1-től végtelenig), melyek egy izgalmas összeesküvés elmélet alapjai részben a gyógyszeripar, részben a hadsereg részvételével.

Itt el is jutottunk a következő gyöngyszemhez, minek a neve:

• Hadsereg/Politika! - és amibe belenyúl.

Hadsereg-Gyógyszeripar barátság.

Az allergia esete után már szinte ki se kell mondanunk, hogy bizonyos népbetegségek könnyen lehet, hogy szándékosan kerültek ki a laborból. A gyógyszeripar jobban fellendül, a hadsereg pedig kísérletezhet.
Bár a hadsereg sokkal tökösebb megoldásokat szokott ilyenkor alkalmazni:
néhány ártatlan települést bevonnak a buliba, rájukeresztenek egy vírust, és megnézik milyen hatással van a lakosokra. 2-3 alkalommal derült csak fény később az ilyen kísérletekre, márpedig a hadseregek titoktartásban nagyon is jeleskednek, szóval elképzelni sem lehet, hogy milyen módon és hányszor szórakoztak már az emberekkel világszerte.

Hadsereg-UFO barátság.

A figyelemelterelés legjobb eszköze a meghökkentő események tálalása és a gyanakvás felkeltése. Az esély nem nulla, hanem kevés azt az esetet tekintve, hogy már meglátogattak minket egy másik "bölcsőből", itt nagy szerepe van a fantáziának. A hadsereg jeles titoktartása még hosszú ideig fenntarthatja ezt az állapotot, így sokáig jó kis vérszegény scifi elméletek születhetnek majd belőle, melyek egyetlen mondanivalója, hogy ki leszünk csinálva. Előbb csináljuk ki magunkat, minthogy bárki benézne hozzánk...

Hadsereg és Politika gyermeke: a titoktartás.

Egy biztos. Sok mindenről fogalmunk sincs, hogy mit művelnek a "nagyokosok". A hadsereg titkai, fegyverektől génturkálásig mind jól el vannak rejtve előlünk. A média segítségével az alaphangulatot és tájékozottságot a politika nap mint nap formálgatja, hogy minél mozgathatóbbak legyünk.

Elég csak abba belegondolni, hogy a tudomány minden terén milyen szintű előrelépések történtek mondjuk csak az elmúlt ötven évben... Mi ebben a kis országban olyan "új" technológiát használunk, ami a tengerentúlon több éve megszokott már. A tengerentúlon pedig olyan technológiát használnak, amit a hadsereg jópár éve kifejlesztett és használt. A hadsereg olyan technikát használ, ami számunkra csúcstechnológiának tűnik, holott csak a jól bevált alkalmazott technikáról van szó. Ezután jönnek a hadseregben használt titkos fegyverek, melyek egy részéről tudunk, egy részéről nem, de már aktívan alkalmazzák őket. További szint az éppen kifejlesztett technika, ami a közeljövőben válik általánossá, és még pár fokkal később idővel eljutunk a hátborzongató, számunkra ismeretlen szinthez (holott jóformán már az előzőkről sem tudunk).

A politikai eszközök pedig talán még korlátlanabbak, hisz akármit képesek szimulálni a szemünk láttára, a média hangjával pedig felerősítik és belénk ültetik ezeket. Könnyen idéznek elő szándékos eseteket, melyeket véletlennek tüntetnek fel, továbbá létrehoznak ellenségeket, melyeket feltűnően semlegesítenek, vagy egymásnak uszítanak egy országon belül származás szerint embereket, esetleg több országot egymásnak uszítanak. Az emberi lélek makulátlan hiánya mindez.

• Bankok, pénzügyi rendszer, röviden.

Csak említésként, tőmondatok. Ez társadalmunk alappillére. Ha itt működnek a dolgok, akkor minden működik. A bankok nagyon ügyesen mutatkoznak be: Ha van pénzed, szeretnék ,hogy náluk tartsd, ha nincs, akkor pedig készségesen adnak. Milyen kedvesek, nem? Csak annyi a bökkenő, hogy a bankok célja, hogy minél több adósa legyen, mert ha tartozol valakinek, akkor a kezében vagy... Mivel adósként kiszolgáltatottá válsz, amit tőled "elvesznek", az a másik oldalt erősíti. Adósként függővé válsz a pénzügyi rendszertől, ami ezzel nagyobb tere kap. Ma, a számok világában sokkal nagyobb jelentősége van a mínusznak, mint a plusznak... Örül ha az ember nullán van. Egy fő hatása van a bankoknak: ha nem is gondolkodsz számokban, akkor ők segítenek, hogy abban gondolkodj, és beállj a klasszikus a sorba. Folyt köv.

• ÉS? ÉS! Összegzés.
  

Az ezek után már mindegy, hogy hány szempontból tudjuk még összekötni a szálakat, még sok tucat olyan szemszög létezik mely még több összefüggéshez vezet. A médiát magát, direkt kihagytam, azt szigorúan a lelki élet és fejlődés szempontjából szabad nézni, nem csak hatalmi eszközként.

Az ilyen, és ehhez hasonló elméletek/jelenségek azért fontosak, mert képesek az embert kicsit kiszakítani a mesterien eléjük pakolt látszatból, elültetve bennük a látszat felé való kételkedést, mely a tudatos élet egyik alapja.

Ezen jelenségek ismeretében könnyebben válunk szellemileg és testileg is függetlenné a mesterségesen végtelenített köröktől, melyeknek célja az állandósult állapot, ennek a rendszernek a fenntartása. Legyen szó politikáról, élelmiszerekről, gyógyszerekről, médiáról, bankokról, kereskedelmi láncokól, mind úgy működik és olyan módon, hogy megerősítse ezt a társadalmi rendszert, amiben világszerte élünk.

Számunkra az a legfontosabb, hogy oly módon éljük életünket, mellyel megteremtünk egy ember-központú állapotot, melynek forrása az emberi lélek, nem a fizikai erőlködés.
Az a különbség a látszatban élő emberek, és a már figyelő és tanuló emberek között, hogy míg előbbiek nem, utóbbiak tudják szomorúságuk forrását. Aki csak egy kicsit is ráébredt saját tudatára és nyitottan él, az tudja, hogy bizony addig nem lesz nyugta, míg nem követi a saját útját. Az egyén függő, hogy kinek mennyi időnyi tanulás kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon (évek,életek). Amint valaki a saját útján kezd járni a személytelenné faragott körök helyett, annak épp csak elkezdődött a tanulási folyamata. S már önmagában azzal, hogy elindult a saját személyre szabott ösvényén, már ennyivel segít minden más emberen, aki még nem jutott el önmagában eddig. Most rendszer van, ez a társadalmi helyzet, amely nagyon veszélyes, de nem lehetetlenít el. A lehetőségek száma végtelen.

:)

Fizikai betegség tudatos felhasználása

Az egész természetesen az ismert megállapításból indul ki: Miszerint a test a lélek tükre (és fordítva), tehát ha valamilyen módon megbetegszünk, annak okát önmagunkban kell először megkeresnünk. Vajon mit "rontottunk" el? Mit kellett tennünk ahhoz, hogy a lelkünk ilyen módon nyilvánuljon meg? Mielőtt mélyebben belemennénk, elsőként azt a gondolatot dobjuk ki magunkból, hogy a betegség egy rossz dolog.
Külső megnyilvánulás terén, a felszínt tekintve jutottunk mindnyájan erre a megállapításra. Hisz elgyengülünk, egy ideig képtelenek leszünk folytatni az idáigi tevékenységeinket, egyszóval a betegség "akadályoz" minket, ebből eredően kerülni próbáljuk. Csak arra nem gondolunk, hogy míg a testünk beteg és szenved, képtelen az idáigi tevékenységekre, addig vajon belül, mélyen bennünk mi zajlik le? Mi van a lelkünkben ilyenkor? A lelki figyelmeztetésen kívül mi haszna van egy betegségnek, mondjuk egy tüdőgyulladásnak?

Természetes módon egy kialakuló betegség a tudatunk figyelmét változtatja meg. Az idáigi koncentrálásunk a külvilág felé lecsökken, s önmagunk felé irányul. A kifelé irányuló energiáinkat magunk felé fordítjuk, ami szinte azonnal bekövetkezik a figyelmünk önmagunkra való fordításával. Ilyenkor a lélek "összehúzódik", a külvilág felé való megnyilvánulásai lecsökkennek, és befelé fordulnak. Ez lehetővé teszi önmagunk közelebbi megismerését.

Az ilyenkor létrejött tudatállapot az egyik célja a betegségnek. Érzékelésünk megváltozik, érzékszerveink ingerküszöbe lecsökken, a legkissebb változásokat is fokozott mértékben tapasztaljuk meg. Legjobb példa a hideg-meleg érzet sűrű váltakozása, alacsony hőigadozáskor is, illetve a szaglószervi működés megváltozása. A sok váladéktól ugye szaglásunk tompul, viszont a szervi működés így sokkal érzékenyebbé válik ( kevesebb inger éri a szaglószervet, így az oda eljutó érzetek sokkal intenzívebben hatnak), ezért van olyan borzalmas íze pl. egy cigarettának ha betegek vagyunk (nem dohányzóként pedig pláne).
Megemlítendő még a rossz közérzet, émelygés, ingerültség és láz állapota, melyek mind-mind az önmagunk felé való fordulást serkentik, és egyenesen arányosan elterelik a külvilágról való figyelmünket.

Összegzésként: Létrejön az általános tudatállapotunkhoz képest egy független lelki állapot, melynek az én-központúság az alapja, így kapunk egy saját külső szemszöget, melynek segítségével az elgyengült szakaszban sokkal többet tudhatunk meg önmagunkról, ezen túl megtalálhatjuk betegségünk okát is, továbbá egyben felkészülünk életünk következő szakaszára (minden egyes betegség valaminek a végét és valaminek a kezdetét jelenti.). Ennyi, mindünk által tapasztalható következményt figyelmen kívül hagyva a betegség megoldását szintetikus szerek bevitelében látjuk?

Ezek után nem meglepő, hogy általában utálunk betegnek lenni. Nem elég annyi tudás, hogy egy baktérium vagy egy vírus okozta a betegségünket. Külön-külön mindenkinek az a dolga, hogy megismerje énjének azt a részét betegsége alatt, amellyel még elintéznivaója van. Amely beengedte testünkbe magát a BEtegséget.


Olykor szükség van külső természetes segítségre mely testünket fizikailag jobb állapotba hozza, mert míg nem vagyunk képesek elszakadni a fizikai valóságunktól, addig függők leszünk a fizikai léttől, tehát meggyógyulásunkhoz anyagi megoldásokra is szükség van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szervezetükbe bevitt anyagoknak természetes eredetűeknek kell lenniük.
Amennyiben képesek vagyunk a fizikai gyógymódon túlról tekinteni betegségünk forrását, akkor fel tudjuk használni ezt az állapotot lelkünk újabb szeletének megismeréséhez, és legjobb esetben külső segítség nélkül meggyógyulhatunk.

Tehát ha legközelebb "betegek" leszünk ( szebb szóval élve: változunk ), akkor tegyük túl magunkat nyűgösségünkön, tekintsük természetesnek, hogy kellemetlenül érezzük magunkat ( hisz mi okoztuk magunknak ezt a betegséget, nem más ), s e furcsa, szokatlan lelki állapotban figyeljük önmagunkat, a szükséges pihenésen kívül. Fogadjuk el, hogy most önmagunkkal kell foglalkoznunk, s fogadjuk el, hogy ha nem is láthatóan, de változáson megyünk keresztül. Amint nem tagadjuk meg a betegség által okozott megéléseket, láthatóvá fog válni számunkra énünk egy idáig ismeretlen szelete, mely megismerésével értékesebben, lelkileg tisztábban élhetünk majd tovább.

Dráma kettő.

Kiegészítés:
(((Freudék szintén egy megtisztulási állapotot neveztek el katarzisnak, mellyel még a hipnotikus kezelések alkalmával találkoztak (a pszichoanalízis előzményének nevezhetjük ezt.).
A hipnózis állapotába került beteg az orvosa segítségével képes volt felidézni a tudata által elnyomott, feledésbe taszított elfojtásokat, s a hipnotikus állapotban újra átélve elengedte az akkor felgyülemlett töredékeket, így a lelke megtisztult az addigi "szennyeződésektől".

A freudi katarzis, és a lelki hátterű alkotások által létrehozott katarzis ugyanolyan mértékű. A különbség az eszközben van, így esik ki a hipnotikus megoldás, mert egyrészt nem lehet mindenkit hipnotizálni, másrészt a hipnotikus állapot eléréséhez, és a megtisztuláshoz, az orvos és "beteg" között bizalmas, és szoros viszonyra van szükség, ami akadályozza a tömeges hatékonyságot, illetve mesterséges légkört hoz létre, ami új elfojtásokhoz vezet ( pl. a "beteg" ragaszkodni kezd az orvosához, és nem magában látja a "megoldást", hanem beleülteti orvosába, ezzel mellékvágányra terelve a saját lelkének fejlődését.).)))

Dráma

A katarzis a dramaturgia világában és később a freudi pszichoanalízisben egyaránt alkalmazott kifejezés. Dramaturgia szempontjából először Arisztotelész használta ezt a szót, mely közvetlen, konkrét jelentése: megtisztulás. Arisztotelész azt az állapotot és/vagy folyamatot nevezte katarzisnak, ami egy tragédiában a főhősben megy végbe. Magyarán a főhősben bekövetkező megrendült, emelkedett, megtisztult lelkiállapot, ami kihat a nézőre is, magának a tragédiának az összepontosított célja.

A mű által a néző/olvasó olyan - eddig nem megélt- dolgokat tapasztal, hogy ebben a felfokozott lelki állapotban eléri a főhőssel való azonosulás csúcspontját. Eredményként teljesen magáénak érezve a helyzetet, ezzel elérve a katarzist, egy lelki megtisztulást, mely a mű folytán szétterjedt érzelmeket és tapasztalásokat összesűríti, és kimossa az emberi lélekből. Ezen alkotások segítik az emberi lélek fejlődését.

Mindez azért lehetséges, mert a lélekben keringő és lappangó elfojtásokat, illetve egyéni konfliktusokat a mű által megteremtett egyre fokozódó lelki állapot felszínre hozza, ezzel összekötve a befogadót (néző, olvasó) és a közvetítőt (maga mű, és részletei), e kapocs által lehetővé téve a személyes megtisztulást. Röviden függővé válunk a műtől addig pontig míg el nem érjük a katarzist.
EZÉRT NEM MINDEGY, HOGY MILYEN ALKOTÁSOK KERÜLNEK PUBLIKÁLÁSRA A JELENBEN.

Mert legyen szó bármilyen alkotásról (film,zene,színpadi mű, stb. ), mind hatással van a lélekre, s amennyiben az alkotásnak nincs lelki háttere (nem okoz katarzist), csupán a már említett anyagi ( Pl: PROFITORIENTÁLT) céllal jött létre, akkor bizony egy dolgot tud csak elérni az emberben, és ez nem más mint a fizikai valóság megerősítése, egy merevség létrehozása, ami nem engedi a valódi tartalommal rendelkező jelenségek befogadását. A befogadó függővé válik, és azonosul azzal a mondanivalóval, amit a lelki háttér nélküli alkotás nyújt.

A legjobb példa erre pl. a hollywoodi filmipar, melynek a "happy end" szindromája változatlan évtizedek óta, s a vérszegény zeneiparral és a média irányításával együtt azt a hatást érik el, hogy a megszokott körökből kisegítő csatornák egyik fő vonalát, a tisztító alkotásokat eltakarják.

Azért használtam az "eltakarják" szót, mert noha nagy hatásfokkal működik az emberek érzelmi eltompítása, az idáig létrejött valódi MŰVEKet nem képesek eltüntetni, csak elvonni róluk a figyelmet. Nagy előnynek számít az Internet és a rengeteg egyéb forrás, melyet tudatosan használva hozzájuthatunk a lelkünk számára éppen szükséges alkotásokhoz.
Ha elég éber és tudatos az ember, akkor nem befolyásolja, hogy minden csapból a tompítás és a szürkítés ömlik (természetesen van néhány "csap" kivétel). Ám aki már képes így szelektálni és felismerni, azt óriási aggodalommal tölti el ez a rengeteg csap, és az állandó és végtelenül sűrű folyékony massza, ami korlátozza az embertársait.

És most néhány szó magáról a rossz módszerről, mely az értékes alkotások helytelen közvetítését takarja. Ez nem más mint a rosszul felépített oktatási rendszer (gyakorlatilag világszerte). A saját anyanyelvi irodalom létejötte lehetővé tette, hogy rendszerezve elérhetővé váljon óriási mennyiségű lelki hátterű alkotás. Ezzel nincs baj. "Csupán" az időzítéssel.
Mikor az ember a középiskolát kezdi el taposni, nagy többségében a figyelme nem tud huzamosabb ideig koncentrálódni ezen művek többségére, mert lelke más szinten mozog akkoriban, s ezen alkotások megkövetelnek egy bizonyos rezgésszintet, amihez ilyen fiatalon többnyire még nem áll rendelkezésre elegendő megélés és tapasztalat. Ezek után csodálkozunk, hogy az iskolai közösségek "alaptünete" az iskola kerülése, és a hosszan tartó tanulás "nyűge"? Ilyenkor nem érti tisztán az ember, hogy mit tanul. Csak egy bizonyos mértékben, ami viszont segítség nélkül elvész. S tudat alatt ilyen kudarc élménnyel kilépve a kapun kiszolgáltatottá válik.

Ezt a kiszolgáltatottságot használják ki a lelki háttér nélküli alkotások a médiával, melyekben a fiatal lélek megnyugvást talál, mert pozitív élményeket tapasztal belőle. Ezeknek az "alkotásoknak" ez a lényege, mert a valódi érzelmek és tapasztalások helyett nyújtanak egy szürke, vérszegény valamit, amivel semmi dolga nincs a befogadónak (Televízió), így magát a befogadót is eltompítja és érdektelenné teszi.

A legveszélyesebb pedig az, hogy az eltompított embernek fogalma sincs, és lehetséges, hogy nem is lesz fogalma arról, hogy eltompult.

Ha valaki köröket fut, ezt azért teszi, mert tudatosan nem tudja, hogy köröket fut.
Lehet, hogy olykor felmerül benne valami, de nem válik ez az érzet tudatossá az eltompultság miatt.

S miután már fiatalon belekerül ebbe a körforgásba, így örökségként magával viszi a további élete folyamán is, s legrosszabb esetben továbbadja gyermekeinek.

Hold

A Hold a spirituális élet szimbóluma. Történjék bármi, csináljunk bármit "idelent", a Hold ugyanúgy fog lesni minket, és ugyanazt fogja sugallni: "Hmm... sok mindent nem tudsz még".

Többségében akkor találkozunk a Holddal, ha szerelmesek vagyunk... Minden cselekedetünk ami a szeretetből fakad, előbb utóbb a Holddal való találkozáshoz vezet. Mindannyian kimondhatjuk, hogy nincs olyan ember, aki "úgy" még nem merengett el a Holdat nézve... A szeretet maga pedig spirituális energia, méghozzá olyan intenzív és erős, hogy képes az éber tudatállapotot minden addigi megszokást eltiporva megváltoztatni.

Nagyon szép ez az egész önmagában, hisz ugyebár a Holdat teljes pompájában csak éjszaka láthatjuk, és legyen bármilyen indoka is annak, hogy nem alszunk éjjel (álmatlanság érzelmeink miatt, tanulás éjjel az utolsó pillanatban, barangolás és szórakozás az éjszakában, stbstb.), előbb utóbb belebotlunk a "kísérőnkbe", és legyünk bármilyen fáradtak, illumináltak, vagy szomorúak, a megszokott gondolkodásunktól eltérő felismeréseket tapasztalunk általa.
A Hold nem egy magyarázat, nem egy forrás, hanem egy jelkép, ami az emlékeztetés erejével bír.
A rengeteg csillag az égen pedig felerősíti mindezt, és az ismeretlen felé nyúló kiváncsisághoz vezet. Így jött létre a Föld, a megismerhető és megfogható alap ellentéte, maga az Ég, mely mindig az ismeretlent, az Istent, a felsőbbrendűséget fogja jelképezni. Tehát ami alattunk van az stabilitást biztosít, ami felettünk van, az pedig motivációt a fejlődésre. Mert minden ami ismeretlen, az az emberi lélek számára új megismerést jelent.

El is érkeztünk ahhoz a felismeréshez, hogy minden (legyen az elképzelés, vagy akár vallás) ami megtagadja valaminek a létezését, az egy bizonyos idő elteltével az ember számára akadályozó tényezővé válik. Mert a tagadás nem a létet szünteti meg, hanem ellenkezőleg: éppen hogy kihangsúlyoz és körülhatárol valamit, ám azt elfogultan megveti és megakadályozza az embert annak megismerésére, így egy természetes folyamatot ismét körforgássá alakítva át. Hogy érthető legyek: Ha valamit megvetünk, megtagadunk és kerülünk, akkor akarva-akaratlanul idővel újra találkozni fogunk vele életünk során. Ha éppen éber állapotunkban nem kerülnek elő ezek a "tagadások", akkor az alvás állapotában, magában az álmokban formálódnak majd meg, tehát ha valamit megtagadunk, akkor az mindenképp utol fog érni minket addig, míg nem ismerjük meg, és nem engedjük el. Mert az álmokban történő megismerések nem "csökkentett" változatai a valóságnak, hanem ugyanolyan hatással bírnak az emberi lélekre, mint az ébren megélt dolgok.

Ezekből fakadóan nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a fejlődő lelki élet alapja az állandó új ismeretlen megsimerése és megélése.

Köszönjük Hold és Ég, hogy minden nap emlékeztetsz minket erre.

Intermezzo

Most már leírhatom, mert így én is látom, hogy a blog fő témája a fejlődő lelki élet. Ja.

Létszomj

A leszületés pillanatától az emberek identitása fokozatosan beleágyazódik a fizikai lét "problémakörébe". Minél több időt él meg egy ember egy testben, annál mélyebbé válnak az önnön lelke és a külvilág közti utak. A kezdeti tisztaság, és független megismerések egy gyermek számára napról napra "koszosabbá" válnak, s egy bizonyos életkor elérésével teljes mértékben megszűnik az alapvető motiváció: a megismerhetetlen megismerésére ösztönző vágy. Olyannyira berögzülnek a materiális tapasztalások, hogy minden ami kívül esik az érzékszervek általi megismeréstől, az alapvetően tagadottá válik, a létezése gyakorlatilag fel sem merül.

Összegezve létrejön egy olyan állapot, mely csupán a fizikai létben elérhető célokra törekszik. Az anyagi lét lépcsőzetes felszeletelésére egy hierarchikus rendszer keletkezik a pénz által, ami létrehozza az állandó köröket, melyek a mai történelmünk alapjai. Ezek az állandó körök az anyagi világfelfogás alapkövei, melyek nem mutatnak semmilyen irányba, létük csupán a fenntartás miatt jött létre, és létük célja csupán a fenntartás, ez maga a Létszomj. A többi lélek megnyilvánuló tulajdonság nélkül a létszomj önmagában egy destruktív folyamatot eredményez, mely elsőre az állandósult körforgást eredményezi.

Ez az állandósult körforgás automatikusan azonosítható a természet körforgásával, ám van egy alapvető különbség: Míg az ember által létrehozott körforgás az állandósulásával nem teremt semmit, addig a természet körforgása lehetővé teszi magát a létezést.
Ebből már magától értetődik a kérdés: Ha létezésünk adott, megkérdőjelezhetetlen és megalapozott a természet körforgása által, akkor mégis miért a fizikai létünkért harcolunk nap mint nap? A válasz vissza is kanyarodik az eddig leírtakhoz: a természetes fejlődést megszakítva, csak a fizikai lét elismerésével nem marad más, mint maga a fizikai lét. Létrejön a már-már csukló állandósult körhalmaz. Hisz a természetes fejlődés egy idő után a fizikai létből átnyúlik a spirituális létbe, ám a spirituális dolgok megtagadásával maga a fizikai lét is értelmetlenné válik. Mit ér a napfény, ha nem jut el sehova, csak önmagát "süti"? A napnak nincs szüksége napfényre, mert maga a nap adja a napfényt. Ha még egyszerűbb példát akarunk: Minden egyes ember által létrehozott tárgy magának a létezésnek a leegyszerüsített változata: Azért alkottuk meg a bögrét, hogy folyadékot tölthessünk bele, és azt megihassuk. Ám ha a bögre létezésének okát nem vesszük figyelembe, tehát nem töltünk bele semmit és nem iszunk belőle, nem használjuk, sőt, mellérakunk még egy bögrét is, akkor mi történik? Semmi. Lesz két bögrénk és a létük értelmetlenné válik. És mi van ha az ember csak a fizikai létre koncentrál, mellé még erőlteti is a saját fizikai létét, és megtagadja a spirituális életet, melynek a legfőbb bizonyítéka az önnön LELKE? Bizony ez esetben a léte ugyancsak értelmetlenné válik.

Nézzük csak meg: az alapvető körforgás, amit börtönnek teremtettünk magunknak idővel a fejlődés ellenkezőjére fordulását okozza. Gyakorlatilag csakis egyetlen dologgal tudjuk magunk alatt vágni a fát, és ez nem más mint az, ha a létezésünket biztosító jelenséget, magát a természetet pusztítjuk el. És most mi történik? Mivel nem mutat semerre az emberi körforgás, nincs egy irány merre kiteljesedhet, ezért csak gyűlik és gyűlik az általunk létrehozott korlátok között (maga a fizikai lét), ezért nem történhet más, mint az, hogy feléljük a saját bölcsőnket, magát a természetet ami lehetővé tette létezésünket és fejlődésünket.
Itt most utalok a Spirituális élet és Nemzeti öntudat című bejegyzésre, melyben említettem, hogy ugyebár nincsenek fölösleges körök, ám azok állandósulása a "túl hamari" újrakezdést eredményezheti. Tehát ha nem nyitjuk meg a saját fejlődésünk akadályozására lezárt kapukat, akkor előbb-utóbb feléljük magát a természetet, és így önmagunkat is. Nem ez lenne az első eset.

Ennek elkerülésére az első és legfontosabb felismerés az, hogy akkor is létezünk és létezhetünk, ha nem kapaszkodunk görcsösen önmagunkba, attól félve, hogy ha ezt nem tesszük akkor pukk, megszűnünk létezni. Ez minden energiánkat felemészti, amit a fejlődésre fordíthatnánk, és megteremti a rendszereket, melyekben oly sok ideje élünk.
Belehelyezve a jelenbe: Ha elfogadná az ember, hogy a munka amit végez nap mint nap, az csupán egy helyzet fenntartását eredményezi, és életének nem ez a valódi végcélja, csupán egy állapot, melyben ideiglenesen így tud érvényesülni, akkor a napi teendők elvégzése mellett elegendő figyelmet és energiát tudna fordítani önmagára és a saját lelki világára, ezzel elindítva a spirituális élet gyökerezését az éber tudatban.

Hogy is gondolhatja bárki is, hogy "boldog" lehet úgy, hogy nem foglalkozik a saját lelkével és nem él valódi lelki életet? És itt elő is kerül egy óriási nagy segítség, melyet tudattalanul mindannyian átélünk. Ez nem más mint a szeretet. Ha érezzük is olykor, hogy boldogok vagyunk, akkor csakis a szeretetnek köszönhetjük. A szeretet pedig az egyik fő kulcs a fejlődő lelki élet felé.
Amíg nem foglalkozol önmagaddal és másokkal a fizikai szemléleten kívül, addig halálod pillanatában mindig nagyokat fogsz "hasalni".

A szeretet felismerésével el is érkeztünk a Holdhoz.

Spirituális élet és Nemzeti öntudat

Korábban is akaratlanul egymás mellé raktam a kettőt, s megpróbáltam összehasonlítani őket. Vagy inkább egymás mellé rakva őket valami valamivel könnyebb...:)
Lássuk!

A szlovák nyelvtörvény a legutolsó cseppem. Az elmúlt korokon áttekintve könnyen arra a felismerésre juthatunk, hogy bizony időről-időre egyre kevesebb "unicum" marad meg nekünk/belőlünk. Területek, hagyományok, büszkeség, összetartás... És most itt ugyan nem érezhetően (csak közvetetten) pedig a nyelv. Szomszéd barátaink napról napra kitépnek belőlünk egy kisebb-nagyobb darabot, mi pedig olykor mosolyogva, többnyire pedig a metrón lehajtott fejjel csendesen tűrjük. De hisz ez nem is eltűrés, mert nem jön létre óriási felháborodás egy alkalommal sem, sőt minden egyes alkalommal mintha egyre jobban éreztetnénk, hogy "jöhet még".
Lehet, hogy a nálunk kialakult mai közélet, média, politikai felek, és "pénzesek" a szomszédainkra való reakciókból lelkesedtek be, hogy "jé ezekkel bármit megtehetünk!". Így jött létre az, hogy a kis kólóniánkon belül jobban kihasználnak minket, mint a nagy fenyegetésnek tűnő szomszédos megerőszakolási kényszerek. Persze azt is fontos megjegyezni, hogy ott is csak egy bizonyos réteg szokott rá a megerőszakolásra, a többség szinte mindenhol áldozata a nagyokosoknak, akik materiális szintükön megragadva meghazudtolják a saját születésük értelmét, ezzel gyakorlatilag megkérdőjelezve saját létük jogosultságát. (egy bizonyos szinthez való ragaszkodás, és egy állapot minden eszközzel történő fenntartása az emberi élet és fejlődés megtagadása. A mindenkori rendszereknek, médiáknak, hatalmi pozícióban lévőknek nincs semmilyen lelki hátterük, csak a fenntartásukra törekszenek.) .
Ám a "nagyokosok" élete majd későbbi témákban boncolásra kerül.

Visszatérve a kis forrásunkhoz... Napról napra egyre kevesebbet tudhatunk magunkénak a mai környezetben melynek kiváltó oka és egyben célja egy olyan állapot megteremtése és kialakulása, amelyre nem volt még példa a visszaemlékezhető múltunkban. Minden bizonnyal nem ez az első eset.
Mégis merőben újszerűnek hat az állóvízhez képest, ami évszázadok óta csak terebéjesedik, és a fejlődő technológa által sűrűbbé válik. Ez az újszerűség azon a létszerűségen alapszik, hogy spirituális életet, fejlődő lelki folyamatokat, előremutató megéléseket csak erősen mérsékelten lehet egy mai társadalmi rendszerben folytatni. Hogy gatyába rázzam a dolgot: akarva-akaratlanul a mai Magyarországnak hívott szelet a nemzeti öntudat fokozatos eltűnésével, a társadalmi kihasználtság növekvő érdektelenségével, és a fokozódó értetlenség érzésével a meghatározhatatlan jövőben egy olyan jelenség kiteljesedése érezhető, amit nem lehet országnak hívni, és amely az emberi élet természetes fejlődésének bölcsőjét jelenti.

*((Megj:Nagyon nehéz leírni, lehetséges, hogy önmagában is boncolásra kerül ez a bejegyzés))

És már el is érkeztünk egy alapvető dologhoz, mely világszerte elismert tény a hozzá értő körökben: Részben elhelyezkedése miatt, részben nyelve miatt, és egyéb energetikai illetve lelki alkat következtében, az itt élő emberek, kimondhatjuk, a magyarok az egyik legfogékonyabbak a lelki élet követésére, és a tudatos életre.
A legkönnyebben ezt az egészet "nemzeti öntudatnak" csúfíthatják a kételkedők, akik szerintem valójában nincsenek, csupán megszokott, anyagi bizonyítékra van szükségük, mely a legfőbb akadálya annak, hogy az ember elinduljon egy olyan úton, amiről eleddig többségében fogalma sem volt (de számukra is lehet kapaszkodókat adni az álmodás, és álmok terén, illetve a korábbi tiszta gyermeki alkatuk által).

Már-már kiszúrja mindannyiunk szemét, és mi hozzuk fel a legtöbbször, hogy miért vagyunk olyan szomorúak? Mindannyiunkban ott van az emlékkép a közlekedési járművekről, ahol egymásra nézve többségében csak a mély letargiát és depressziót tapasztaljuk egymásról ( Főként a METRÓÓÓN). Persze mindig vannak kivételek, de az alap emlékképünk megegyezik. Aztán ott van az ellenkezője, amikor illuminált állapotban végigröhögjük és üvöltözzük az utat, néha már olyan hangosan, mintha ezzel akarnánk elfeledtetni magunkkal, hogy fogalmunk sincs, hogy mi zajlik le bennünk és, hogy miért is van ez.

És el is jutottunk az alapvető tézishez: Fogalmunk sincs, hogy mire vagyunk képesek. ( És ez nem csak ránk vonatkozik, hanem minden emberi lényre ezen a bolygón. )

Már végigjártuk a lehetséges utakat materiális szempontból (és most csak az ún. magyar kezdettől nézzük és a főbb eseményeket): voltunk hazátlanok, és vándoroltunk. Aztán hont foglaltunk. Utána nőttünk, nagyok lettünk és féltek tőlünk, mi voltunk a "királyok". Aztán többször, változatosan megszálltak minket, megtapasztaltuk sokféle szemszögből, hogy milyen, ha "elfoglalnak" minket: Küzdöttünk a megszállás ellen felkészületlenül,szétzilálva (tatár), küzdöttünk egy ideig erősen, aztán szeparálva, végül segítséggel (török), átéltünk egy nagyon furcsa kapcsolatot egy szomszéddal egyszer így, egyszer úgy (osztrák), aztán ha már végre megszoktuk hogy van otthonunk, gyorsan még egy szörnyűséget kaptunk (I.VH) és otthonunk feldarabolták (Trianon), meglepetésként jött a fantaszikus kiszolgáltatottság érzése (II.VH), és utána végre az "igazi" nagyhatalom, a Szovjetúnió és az ő kis gyermeke a szocializmus/kommunizmus. De még itt nincs vége, mert vigasztalásként kaptunk egy demokráciát, ami önmagában nem is létezik, nálunk meg pláne, és mellé kaptuk a "cég ajéndékaként" a kapitalizmust. És így szűnt meg a mai ember, és lett belőle fogyasztó.

Utáltak már minket ezért, szerettek amazért, jóba voltunk ezzel, rosszba voltunk azzal, részt vettünk sok mindenben, pár dologból kihagytak. Mindenki elismeri, hogy sűrű volt a történelmünk idáig. Átéltünk jópár dolgot, amit adhat nekünk ez a "kör". És így ezek után csodálkozunk, hogy nem akarjuk egyiket sem? Ez már unalmas. És tényleg! Már megéltük ezeket mind, megtörténtek velünk és kész. Tanácstalanok vagyunk. Valami egészen más kell.
És amíg ne tudjuk, hogy mi az, addig olyan megoldások születnek, mint az általános hangulatunk a metrón. Illetve a csökkentett hozzáállásunk. És pont ezekkel visszük előrébb a helyzetet. Csak időben kell kézbe venni a dolgokat, mert akkor túl hamar kezdődik majd minden elölről... Nincsenek fölösleges körök, de vannak olyan jelenségek, melyeket akkor ragadunk meg, ha már épp unjuk a köröket. És ez a soksok kör pedig azért jön létre, mert ugye akik a fenntartásukra törekszenek, azok csak úgy maradnak fent, ha te nem változol semmit (ezek az elején említett "nagyokosok", "rendszerektől-állóvízig".)

A többieknek még van mit megélniük bőven. Mindegyik országnak még sok-sok megélnivalója van. Nekünk is, csak más szempontból. Mindenesetre már számomra is egyre valószerűtlenebb, hogy "országokról" beszélünk... Hogy nem teheted be a lábad akárhova a bölcsődben.

Tekinthetjük ezt az egészet mindenkit körülölelve is, nem csak velünk a főszerepben, és akkor csakis arra juthatunk , hogy bizony soksoksok évezrede zajlik ez az egész folyamat, és már évmilliókról van szó, és rengeteg bölcsőről, és végtelen sok lélekről.


jóéjt.

Miértis?

Muszáj. Pontosabban a végtelen lehetőség közül az egyik.

Jegyzetszerű boncolgatás lesz, és elképzelhető, hogy már egy bejegyzésen belül is lesznek ellentétek, ne lepődjön meg senki, ha ilyesmit vesz észre, nem lesz véletlen:)

Magam számára eszköz lesz, mert olyan környezetet biztosít, melyben könnyebb és nagyobb áramlás lehetséges, az alkotói munkának pedig egy másik forrást biztosít (zene, írás, miegymás segítésére).

Továbbá a reakciók. Hiába öncélú a dolog, a jegyzetszerűség ellenére tök jó lenne, ha néha-néha valaki hozzászólna:). Jön majd aki jönne:)